Fenyő Gusztáv: a vastaps magyar találmány

A világhírű zongoraművész már ötévesen zenélt, fakanállal ütötte anyja edényeit

Debrecen – Dél-Amerika legdélibb fővárosában, Montevideoban született, ám élete első 15 évét mégsem Uruguayban, hanem a szomszédos Argentínában töltötte, Buenos Airesben. Ettől függetlenül Fenyő Gusztáv 100 százalékig magyar származású, és lénye 95 százaléka muzsika.
 
 

Fenyő Gusztáv: a vastaps magyar találmány

A világhírű zongoraművész már ötévesen zenélt, fakanállal ütötte anyja edényeit

Debrecen – Dél-Amerika legdélibb fővárosában, Montevideoban született, ám élete első 15 évét mégsem Uruguayban, hanem a szomszédos Argentínában töltötte, Buenos Airesben. Ettől függetlenül Fenyő Gusztáv 100 százalékig magyar származású, és lénye 95 százaléka muzsika.
 
 
 
 
 

Fenyő Gusztáv: a vastaps magyar találmány

A világhírű zongoraművész már ötévesen zenélt, fakanállal ütötte anyja edényeit

Debrecen – Dél-Amerika legdélibb fővárosában, Montevideoban született, ám élete első 15 évét mégsem Uruguayban, hanem a szomszédos Argentínában töltötte, Buenos Airesben. Ettől függetlenül Fenyő Gusztáv 100 százalékig magyar származású, és lénye 95 százaléka muzsika.

Ha nem gyakorol ugyanis, akkor zenét hallgat. Talán a híres ős, a hegedűvirtuóz Joachim József tehetsége született benne újjá pár generációval később, de – mint a novemberben Debrecenbe látogató zongorista a vagy.hu-nak elárulta – az is lehet (és erre bőven van példa), hogy a tehetség egyszerűen van, s egyszer csak eredeti módon megjelenik, majd kifejlődik, ha megfelelőek a körülmények. Fenyő Gusztáv szülei mindenesetre nem voltak se muzsikosok, se művészek.

Fakanállal vert edények

Ő viszont az lett. Ötéves korában már zongorázni akart, ám ezzel együtt, úgy látszik, az ütőhangszerek is érdekelték, mert „addig vertem anyám edényeit fakanállal, amíg beszereztek egy pianínót” – idézte fel a kezdeteket Fenyő Gusztáv. De az érvényesüléshez nem elég csak a tehetség: nagyon sok egyéb körülménynek is össze kell jönnie ahhoz, hogy az emberből profi muzsikus (vagy művész) legyen. Kezdettől jó tanárok, kemény munkaképesség, fegyelem, egészség – beleértve a jó idegrendszert! –, memória, igény, optimizmus, bátorság, valamint fizikai adottságok, hogy megfelelő technikával lehessen játszani. Később pedig kapcsolatok, rokonszenves egyéniség és egy kis szerencse…

Neki, úgy tűnik, mindez összejött. Bejárta a világot, először Ausztráliában nyert meg egy versenyt, majd nem volt megállás: az Egyesült Királyság, Magyarország, Szlovákia, Ausztrália, Mexikó, USA következett – számos tanulmány, koncert, oktatói munka helyszíne. Igazi „világpolgár” lett belőle, aki a skót királyi dráma- és zeneakadémia vagy a londoni Wigmore Hall után a debreceni Kodály-szakközépben is szívesen fellép.

Köhög vagy nem köhög

Kissé közhelyes, a jó vagy nem jó közönséget firtató kérdésünkre meglepő választ adott. „A híres német zongoraművész, pedagógus, Artur Schnabel mondta mindig, hogy számára kétfajta közönség van: köhögő és nem köhögő! Nekem gyakran úgy tűnik, hogy a latin országokban lelkes a közönség, még ha nem is értenek hozzá (és nem is mindig figyelnek oda). Nagy-Britanniában viszont lehet, hogy művelt a publikum, de kicsit flegmábbak és kevésbé barátkozósak.” Azt mondja, Magyarországon nagyon jól érzi magát: már negyven évvel ezelőtt kialakult egy baráti és kollégaköre, ami azóta csak egyre bővült. A debreceni ismerősei is érdekes, jóindulatú, értelmes emberek, a város pedig (számára legalábbis) rokonszenves.

Az itteni közönség egyébként rendszerint nagyon lelkes, a vastaps szerinte magyar találmány. A növendékek jó néven veszik a tanácsokat, és felnéznek a tanárra, nem úgy Nagy-Britanniában. Ott a szokásos megszólítás, hogy tanár úr vagy művész úr nincs is, mázlista az ember, ha egyáltalán elismerik komoly művészként.

Felkészülés a túlvilágra

Ismertségét az egy-egy zeneszerző műveit feldolgozó ciklusainak köszönheti: Beethoven, Chopin, Sosztakovics, Kurtág György és a többiek sorakoznak repertoárjában, melyet szóló, kamarazene és versenyművek alkotnak. Azt a fajta koncertprogramot szereti játszani, amitől a közönség „jobb emberré” válik. „Semmi kifogásom nincs az ellen, ha egy úgynevezett klasszikus műsor szórakoztató, vagy ha kicsit könnyebb művekből áll, de ami a saját fellépéseimet illeti, most, hogy egyre kevesebb évem maradt hátra (illetve ahogy sokan mások, próbálok felkészülni a túlvilágra) szívesebben foglalkozom olyan szerzőkkel, akiknek valami transzcendentális mondanivalójuk van. Szóval egyre fontosabb nekem Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, talán egy kis Chopin és Brahms, és azért Debussy meg Bartók is.”

Hobbi?

Fenyő Gusztáv élete úgy alakult, hogy ami a munkája, az a hobbija is. „Ha nem gyakorolok, akkor zenét hallgatok, és úgy érzem, valóban nyitott vagyok minden más műfajra: nem szerénykedem, tudásom az operarepertoárról vagy a zenekari művekről, illetve a kamarazenéről messze nagyobb az átlag muzsikusénál.”

Ezen kívül a szépirodalom, a festőművészet és az építőművészet érdekli. Autót vezetni, biciklizni nem tud, a sportok iránt nem érdeklődik (legfeljebb a tévében néz egy kis Wimbledont), a jó étkezést viszont szereti. „Én 95 százalékig muzsika vagyok, és ez számomra teljesen kielégítő.”

Fenyő Gusztáv

Született: 1950. július 2., Montevideo, Uruguay.

Első megnyert verseny: Australian Broadcasting Commission.

Londonban diplomát szerzett, majd a budapesti Zeneakadémiára jött Kadosa Pál mesterképzésére.

1978-ban Londonban, a Wigmore Hallban Kurtág György Játékok című sorozatával debütált.

Glasgow-ban telepedett le, ahol 1980 óta a Royal Scottish Academy of Music and Drama tanára.

Számos mesterkurzust ad Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és nyaranta Magyarországon is.

Közel negyven versenyművet adott elő, a londoni filharmónia, a BBC skót, valamint a Magyar Rádió és Televízió, illetve a bukaresti filharmonikusok közreműködésével, továbbá a sydneyi és melbourne-i szimfonikus zenekarral, Fremaux, Osawa, Iwaki és Fürst karmesterek vezetése alatt.

.

Fenyő Gusztáv koncertje 2012. november 12-én 18 órakor lesz a Kodály Zoltán-szakközépiskolában (Debrecen, Vár utca 1.), illetve november 14-én 19 órakor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Az élmény díjtalan.

Ha tetszik, csatlakozz! facebook.com/vagyhu

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.