Derítő

Akinek tenyeréből eszik a költészetet

Az írás jobbá teszi az embereket. Meg a gyerek is. (Lackfi János Prima Primissima Díja)
 
 

Derítő

Akinek tenyeréből eszik a költészetet

Az írás jobbá teszi az embereket. Meg a gyerek is. (Lackfi János Prima Primissima Díja)
 
 
 
 
 

Derítő

Akinek tenyeréből eszik a költészetet

Az írás jobbá teszi az embereket. Meg a gyerek is. (Lackfi János Prima Primissima Díja)

Van egy férfi, aki ifjúkorában megtalálta a költészet és az élet összhangját. Építkezés közben, miközben köveket emelt, verseket mondott. Ahogy ő nevezi, body building helyett, adybuildingezett. A test és a lélek összhangja volt.

Ez az ember kapta az idén a Prima Primissima Díjat irodalom kategóriában. Mielőtt felderíteném, ki ő, leszögezem, lehetetlen. Mindössze negyvenkét éves, megjelent eddig tizenöt gyerekkönyve, tizenöt vers és prózakötete, még több fordításkötete, színdarabok, hangoskönyv Lovasi Andrással, költő, meseíró, prozódista, drámaíró, fordító, tanár, televíziós műsorvezető, fotós, apa és férj, gyerekszarmosó. Öt gyerek meg egy asszony.

Írhatnék róla méltatást, kritikát, van egy felvett régi interjúm, ami soha nem jelent meg, emelhetnék ki könyveket, amik népszerűek (Milyenek a magyarok?), amik megfogtak, mint gyerekkönyvek (A buta felnőtt, A részeg elefánt, Ugrálóház), szó szerinti létverset (Belső emigráns), nem teszem. Nem is értek hozzá. Én most csak egyetlen dologgal foglalkozok, Lackfi Jánossal és a gyerekekkel. Ami a látszat ellenére nem kettő dolog: egy.

A kép 2010-ben készült a Pécs melletti Kozármisleny művelődési házában, a Szófaragó táborban. Ahol nem csak verset olvastak, hanem a versekkel, a szavakkal játszottak. Nyáron, dög melegben, felszabadultan. Ahol szó szerint a kezéből tanulták a gyerekek a költészetet, és ami fontos, ez kölcsönösen is így volt. Ahol nem megtanulták, hanem megérezték a gyerekek, az írás jobbá teszi az embereket.

Meg a gyerek is.

Egy interjúban, arra a kérdésre, hogy ennyi munkával valószínűleg sokat keres, meg hogyan lehet írni öt gyerek mellett, azt válaszolta, már vehetett volna egy fullextrás BMW-t. De!

„Az én BMW-m a gyerekeim. Vagányul néznek ki, vadonatúj széria, és remekül gyorsulnak.”

Máshol meg ezt írja: „A költő észben gyógyszerész.”

Amikor Kozármislenyben meglátogattam a tábort, láthattam, hogy a gyerekek tényleg vadul gyorsultak (kitalált szavakból valódi repverset alkottak), és mindegyik saját gyógyszerészévé vált, kicsattantak a boldogságtól.

Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Lackfi János kapta az idei Prima Primissima Díjat. Valahogy úgy van az ember, hogy ezt általában NAGY írók kapják. Elgondolkodtam. Végül is miért ne? Azért, mert fiatal? Nem az. Öt gyerekkel? Azért, mert a gyerekversei ismertebbek, mint a többi tevékenysége? Na és? Azért is kaphatná. Azért, mert nincs benne a kánonban? Olvassák. Azért, mert nincs benne egyik szekértáborban sem? Nem azért. De kevesen vannak. Erről egyébként az alábbiakat nyilatkozta:

„Egy fenékkel két lovon ülni nem könnyű, de nem vagyok hajlandó Csoórit nem szeretni, mert Petrit szeretem, és fordítva. Az irodalom érték, nem pártállás kérdése.”

Szóval nem az ún. NAGY íróságon múlnak a dolgok. Ha Lackfi János most megszűnne alkotni, akkor is egy már teljes életmű állna előttünk. (Ez csak féltés, tizenötmillából már lehet venni egy fullextrás BMW-t, és jön az ónoseső. (Jobb lenne nyáron osztani ennyi pénzt, bár akkor meg várna a tenger…))

Egyszer Janikovszky Évával és Lázár Ervinnel együtt autóztunk egy német autópályán. Leállt a forgalom, kigyulladt előttünk néhány autó (talán BMW is volt közöttük). Volt nálunk whisky meg sör, beszélgettünk. Mondjuk úgy, az volt az én Kozármislenyem. Egyszer csak Éva rám nézett, és azt mondta, tudod, a gyerek olvasókból lesznek a felnőtt olvasók.

Van Lackfi Jánosnak egy elmélete, mániája(?), miszerint a kórházakban és a börtönökben is kellene tanítani a kreatív írást. Magát az írást. Mindenesetre az biztos, hogy a gyerekekkel ő már elkezdte. Aki gyerekkorában kapcsolatba kerül János bácsival, menthetetlen felnőtt korában is. Lecsap rá az irodalom, meg a boldogság.

Ja, a tevékenységeinél írtam fentebb, hogy gyerekszarmosó. Szerintem ez egy szép szó.

„A boldogságunk múlhat azon, hajlandó vagyok a kakás gyereket tisztába tenni, megteríteni, mosogatni vagy sem! Nem ettől függ a férfi. Horrorfilm igen. Pelenka nem?”

p.s.: Amíg éjszaka megtaláltam a fentebbi képeket, amiken a költészet eufóriája látszik, egy számot hallgattam, Heidl György zenéjét Lackfi János versére Lovasi András előadásában, a Billentyűket. Rajta van a jutubon. Csodálatos szerelmesvers. Vissza-visszatekertem, nem találtam a boldogság képeit. Aztán mégis. Ha szeretetet akartok adni ebben a cudar időben, hallgassátok meg. Közben meg csak úgy leírtam az alábbiakat, búcsúzóul.

Egy hideg hegyen, egy hideg szobában egyedül scrablezek. Mindig én vesztek. Csak hallgatom szívbillentyűimet. És nincs sehol, ami lehetne. A gyerekek a te szoknyádba kapaszkodnak, az én ingembe akaszkodnak, meghiúsítják ölelésünk. És nincs sehol semmise.

.

Itt olvasható az előző Derítő: Viktorok avagy a nemzeti futball története

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 
  • 1Eszter2013december16.23:13ÚjVálasz

    Gratulálok Lackfi Jánosnak a Prima Primissima Díjhoz. Nagyon megérdemelte.
    Az ismertető is kiváló, mert az ő lényegét vissza tudja adni.

     

Hozzászólás

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.