Fokozattan védett madarat lőttek a Hortobágyon

Egy vörösnyakú lúd esett áldozatul annak az átgondolatlan vadászati megállapodásnak, aminek köszönhetően több védett vadlúd faj is lőhető ettől az évtől.
 
 

Fokozattan védett madarat lőttek a Hortobágyon

Egy vörösnyakú lúd esett áldozatul annak az átgondolatlan vadászati megállapodásnak, aminek köszönhetően több védett vadlúd faj is lőhető ettől az évtől.
 
 
 
 
 

Fokozattan védett madarat lőttek a Hortobágyon

Egy vörösnyakú lúd esett áldozatul annak az átgondolatlan vadászati megállapodásnak, aminek köszönhetően több védett vadlúd faj is lőhető ettől az évtől.

Semjén Zsolt, mint a KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes és nem kevésbé az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökeként 2011 óta próbál minden szálat megmozgatni annak érdekében, hogy számos védettséget élvező állatfaj újra vadászható legyen. Ehhez a kezdeményezéshez első körben nem nagyon kapott támogatást, sőt civil természetvédő szervezetek kifejezetten ellenezték a vadászható fajok listájának bővítését, ám 2012 elején mégis sikerült egy olyan megállapodást létrehozni a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat képviselői között, amit elfogadott és aláírt minden az előkészítésben résztvevő fél.

A megállapodás nem aratott osztatlan sikert, ugyanis a két civil természetvédő szervezet, melyek küldöttei úgy gondolták, hogy képviselik a teljes hazai civil természetvédelmi szektort, a folyamat során olyan alkukat kötött, amit sem szakmailag, sem erkölcsileg nem lehet elfogadni. A Magyar Madártani Egyesület és a WWF Magyarország nevével fémjelzett megállapodás már korántsem tükrözi azokat az elvárásokat, amiket annak idején a civilek megfogalmaztak, lassan és csendesen belekerült szinte az összes Semjén-féle kívánalom álgaranciákkal biztosítva a védett és mégis vadászható fajok állománynövelését: több védett madárfajnál is szerepel, hogy az állománygyarapítást támogatni kell, így pótolva a vadászat miatti gyérülést. Ez gyakorlatilag alapjában kérdőjelezi meg a legfontosabb indokot, ami a vadászat mellett szólna, mely szerint azért is kell és lehet többek között a nyári ludat, nagy liliket, vetési ludat is vadászni, mert az állomány nagysága már komoly mezőgazdasági károkat okoz.

A megállapodás aláírásával a két civil szervezet valós madár- és természetvédelmi célkitűzési szakmai hozzáértésük és főleg lobbi értékük vált alapjaiban megkérdőjelezhetővé, hiszen a vadászható fajok listájának kibővítésénél csak a fajokat vették alapul, figyelmen kívül hagyva azok természetes viselkedését, összetéveszthetőségét.

Az őszi-téli szezonban az alkonyi vagy a hajnali ködös égbolton a több száz vagy ezer liba között szinte lehetetlen felismerni a „veresnyakút”, vagy a szintén hasonló védettséget élvező, épp a kipusztulás szélére sodródott kis liliket. Ezek a fajok napi mozgalmuk során együtt mozognak, együtt vonulnak. E két fajból hazánkon általában alig 30-50 példány vonul keresztül, és még a több éves terepi gyakorlattal rendelkező, gyakorlott szemű madarászoknak is komoly kihívást jelent ilyen körülmények között az észlelésük. Ha ezekre az ökológiai, biológiai tényezőkre a vadászati védegylet nem is figyelt oda, a természetvédőként és a sok esetben a legnagyobb szakértőként tetszelgő két civil szervezet képviselői nem hagyhatták volna figyelmen kívül. Sajnos ez a megállapodás csak egy a sok közül, amelyek naponta születnek alkuképes civil szervezetek közreműködésével felülírva a józan ész érveit a szakmaiságról nem is beszélve.

Hogy ez a megállapodás mekkora károkat okozhat, és hogy az ellenvéleményt és félelmeiket megfogalmazók által előrevetített kép mennyire jelent reális veszélyt, jól bizonyítja ez az eset.

A vadludak vadászati idénye december 1-én kezdődött, és alig pár napra rá már elő is került az első fokozottan védett, söréttel sebzett lúdfaj a Hortobágyi Nemzeti Park közvetlen szomszédságában. A sérült madarat a 33-as főút mellett egy autós találta meg és vitte be a hortobágyi Madárkórházba. Az egyek-pusztakócsi mocsarak mellett talált vörösnyakú lúd, melynek eszmei értéke egymillió forint, talán rámutat az új vadászati rendelkezéssel kapcsolatos valós hibákra és főleg a valós felelősökre. Azokra, akik mindentudóként nem figyeltek a mindezt már egy évvel ezelőtt megjósoló jó szándékú észrevételekre, a figyelmeztetésre, hogy ezt a megállapodást ilyen feltételekkel nem szabad elfogadni.

Ilyenkor az első nyuszi, amit ki lehet húzni a kalapból, a lövést leadó vadász, pedig nem elsősorban azokat a vadászokat kell majd büntetni, akik kellő képzés hiányában nem tudják felismerni a hatalmas csapatban a védett fajokat. Sokkal inkább kellene „büntetni” az álcivileket, akik bármit megtesznek azért, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlők között, és azokat a politikusokat, akik a saját érdekeiket akarják szolgálni, nem pedig a hazájukét.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 
  • 1kolaci2012december06.18:57ÚjVálasz

    Azért a természetvédőket sem kell "félteni"... Akkor, amikor a tízezres "vadlúd" csapatok megszállnak egy területet és kieszik a frissen vetett magokat és hajtásokat, azután a terület tulajdonosa a területen vadászati joggal bíró vadásztársasághoz nyújtja be a számlát a vadkárról. A mezőgazdász azt kéri a helyi vadászoktól, hogy menjenek "vadkárt elhárítani". A természetvédők (madárvédők) nem biztosítanak táplálék lelőhelyet a madaraknak, arról gondoskodjanak mások.
    Az, aki a kis liliket összetéveszti a nagy lilikkel, az még nem hallotta és látta ezeket a madarakat. A nagy lilik majd' háromszoros testtömeggel bír a "kistestvérhez" képest, egészen más a "hangja" és nem is járnak együtt.
    Persze vannak "mohó" vadászok, akik mindenre lőnek, ami mozog. Azokat meg is kell és meg is szokták büntetni. De például a Hortobágyon a vadásztársaságnak annyira beszűkítették a területét és a vadászati lehetőségeit, hogy már alig van lehetősége egy-egy vadásznak a hobbijára. E mellett a feladataik meg maradtak, mert etetni, őrizni kell a területen lévő vadakat, gazdálkodniuk kell, hogy a földek használati díját és a költségeket meg tudják termelni.
    A vadászok nagy többsége a törvényeket betartva gazdálkodik a vadállománnyal és néha még zsákmányt is tud terítékre tenni. De nem ez számukra az első rendű, hanem a természet szeretete, a társaság, a barátokkal, a hasonló érdeklődésű társakkal való közös sportolás, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltése.
    Sok időt, energiát és pénzt fordítanak szenvedélyükre és ennek a felelősségét is felvállalják. A kezdő vadászokat az "öregebbek" kísérik a vadászatokon, vagy a hivatásos vadászok, vadőrök irányítják őket a területen. Nem azért mennek ki, hogy védett madarakat lövöldözzenek.
    Egyre többe kerül vadásznak lenni és egyre kevesebb a vadászati lehetőség. Vadlúd vadászatra egy szezonban 2-3 alkalommal jut ki egy vadász és örül, ha nem csak a távolban látja a madár csapatokat, hanem lőtávolban is megpillantja őket - és akkor sem biztos, hogy rá tud lőni, az meg pláne nem biztos, hogy el is találja a madarat.
    A vadászat nem húsbolt, ahol azt kapunk, amit szeretnénk, itt a szerencsével is jóban kell lennie annak a vadásznak, aki zsákmányt is szeretne ejteni.
    Küzdenek a természetvédők - az egykor vadászható volt - szalonka vadászata ellen. A vadászok pedig tudják, hogy a szalonka az egyik legnehezebben elejthető vadmadár. (gyorsan és cikk-cakkban repül, nagyon jók a rejtő színei és csak kevés helyen lehet megtalálni) Korlátozva volt addig is az elejtése, (3 db húzásonként) ameddig lehetett rá vadászni, azonban és 25 évi vadászatom során nem találkoztam olyan vadásszal, aki egy szezonban (egy egész év alatt!!!) háromnál többet el tudott volna ejteni. Az a vadász, aki két lövésből két madarat tudott lelőni (dublé) nagy üveg pezsgőt kapott, azonban én ilyen vadásszal nem találkoztam negyedszáz év alatt.
    Láttam statisztikát, amelyik arról szól, hogy Magyarországon több gímszarvast ejtenek el, mint szalonkát.
    A szalonkát - egyébként - a balkánon és Oroszországban is szabadon vadásszák, csak nálunk tiltják elejtését. Tehát ahonnan ide "húz" ott lőhetik, ahova innen megy, ott is zsákmány állat, csak nálunk védett a vadászoktól.
    Igen, valóban vannak védendő madárfajok. Ezek vadászhatóvá tételét nem is kéri a vadász társadalom. De az indokolatlan védelem, a madarak vadászoktól való féltése nem a madarak, hanem a madárvédők érdekeit szolgálják.

     
  • 2balip2012december06.20:59ÚjVálasz
    Idézet: kolaci
    Azért a természetvédőket sem kell "félteni"...
    ...

    Kedves kolaci!

    Kezdjük azzal, hogy a cikk sok kijelentésével nem értek egyet, plusz van benne bőven tárgyi tévedés is. Főleg, hogy a nagy lilik és a vetési lúd eddig is vadászható volt (nem pedig most oldották fel a védettségét) idő- és darabszám korlátozással.
    Ezek után írnám Önnek, hogy a vadludak ellen iszonyú egyszerű riasztással védekezni. Igencsak ijedős fajok.
    Látott már kis liliket??? Méretben hasonló a két faj, habár a kis lilik általában némiképp kisebb. A hangjuk is hasonló, főleg egy pár százas, ezres libacsapatban meghallani művészet. És a kis lilik gyakran a nagy lilik csapatokba vegyül, akárcsak a vörösnyakú, örvös és apácaludak.
    "A vadászok nagy többsége a törvényeket betartva gazdálkodik a vadállománnyal és néha még zsákmányt is tud terítékre tenni. De nem ez számukra az első rendű, hanem a természet szeretete, a társaság, a barátokkal, a hasonló érdeklődésű társakkal való közös sportolás, a szabadidő kellemes és hasznos eltöltése. " - ez ugye csak vicc? Jártál mostanában vadászkörökben? Szerencsétlen hivatásos vadászokat sajnálom, hogy mi mindent kell eltűrniük a hobbivadászoktól.
    Az utóbbi évtizedekben a szalonkavadászat szezonja (a szándékos ferdítés ellenére sem) egy év volt, hanem alig egy hónap. Nem a hazai természetvédők tiltakoznak ellene, hanem EU-s előírás, hogy olyan madárra nem lövünk, amely vonulásban költőhelyére tér vissza! Egy természetszerető vadásznak azért ezen elven érdemes lenne elgondolkoznia. Márcsak azért is, mertami országokat citált példaként, azokban ősszel van a vadászatuk.
    Ez a gímszarvas-szalonka párhuzam ismét vicc akar lenni? A gímszarvasnak (az embernek hála) gyakorlatilag nincs ellensége Hazánkban, és ezért iszonyú károkat tud okozni mind az erdészetekben, mind a mezőgazdaságban. Amúgy hány gímszarvas él Magyarországon? És mennyi erdei szalonka költ ugyanitt? Ez is benne van a statisztikában? Ugyehogy nincs? Mit is tesznek a vadászok az erdei szalonkáért? Amúgy meg ügyesen kicselezve a rendszert "monitoring" néven továbbra is vadásszák az erdei szalonkát.
    A vadászati statisztika ismét vicckategória. Akik februárban 22 ezer barna rétihéját látnak, azok...
    Ahelyett, hogy ugyanolyan hülyeségeket ír, mint a cikk szerzője, inkább menni ki és apasztaná a túltartott őz, gím, muflon és főképp vaddisznó, valamint az immunizálás miatt nagy számban előforduló rókaállományt!
    Legjobbakat!

     
  • 3akovacs2012december08.11:42ÚjVálasz

    Semjén Zsoltnak számos okból le kellene mondania a politikai tisztségeiről és egész további életében bűnbánó zarándoklatra kellene mennie a világ másik végére. Útközben persze néhányszor valagon kéne durrantani sörétes puskával, hogy megtudja, milyen érzés.

     

Hozzászólás

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.