A vizsolyi nyomtató Debrecenben

Láthatóvá tették az első magyar nyelvű Biblia készültét

A Vizsolyi Idegenforgalmi és Ifjúsági Központ első magyar nyelvű biblia nyomtatásáról szóló interaktív előadásán vehetett részt a közönség a debreceni Kistemplomban Daruka Mihály segédletével.
 
 

A vizsolyi nyomtató Debrecenben

Láthatóvá tették az első magyar nyelvű Biblia készültét

A Vizsolyi Idegenforgalmi és Ifjúsági Központ első magyar nyelvű biblia nyomtatásáról szóló interaktív előadásán vehetett részt a közönség a debreceni Kistemplomban Daruka Mihály segédletével.
 
 
 
 
 

A vizsolyi nyomtató Debrecenben

Láthatóvá tették az első magyar nyelvű Biblia készültét

A Vizsolyi Idegenforgalmi és Ifjúsági Központ első magyar nyelvű biblia nyomtatásáról szóló interaktív előadásán vehetett részt a közönség a debreceni Kistemplomban Daruka Mihály segédletével.

A minap a Kistemplomba látogató közönség valószínűleg nem tudta, mire számíthat a Vizsolyi Biblia nyomtatásának hiteles előadásáról szóló meghívó láttán. Hogy mit is jelent majd az interaktív színház, hogy lelkész helyett egy teológiában jártas vállalkozó lesz rövid időre a dirigensük, s hogy zárásként nem imára kulcsolják kezeiket, hanem felszabadult tapssal jutalmazzák meg magukat és egymást a játékért.

Merthogy Daruka Mihály vizsolyi lakos, akit ahhoz a házhoz vezetett kalandos élete, melyben egykor a Károli Gáspár fordította Bibliát kinyomtatták, s melyben papírmerítő műhelyt alakított ki, és tulajdonképpen rekonstruálta a valamikori nyomdát, nem csak a Vizsolyba látogatókat avatja be az első magyar nyelvű Biblia nyomtatásának történetébe. Most egy józsai lelkész ajánlására hívták meg a Kistemplomba, és bár nem tolongott tömeg, elegendően voltak jelen a produkcióhoz.

Amikor megérkezünk, áldás, békesség, áhítat fogad. Középen áll a sajtó, fából esztergálva, rajta néhány merített papír, szedéstábla, henger, titokzatos tárgyak. A szemlélődőkben ott bujkál a kíváncsiság, sejtik, hogyan kell használni, de azt nem, hogy alkalmuk is lesz rá. Aztán Daruka belekezd. Nem vizsolyi születésű, de már jó ideje ott él, és nem is kereste tulajdonképpen azt a bizonyos házat, csak rátalált. Elkezdett előadásokat tartani, aztán amikor egy jó boroktól megnehezült fejű, kísérőtanártól meglógott diák a társaival beült hozzá, és azt mondta, „Na, lökjed!", jó érzékű pedagógusként bevonta őt az előadásba.

Miután a legnyakasabb fiút megfogta, a többieknek is jutott szerep, megszemélyesült a nyomtatáshoz támogatást nyújtó Rákóczi Zsigmond, a fordító Károli Gáspár és segédje Szenczi Molnár Albert, a lengyel származású nyomdászmester, Manskovith Bálint, a lánya Mozsenka, Klösz Jakab, de még a kakukkos órának is jutott szerep. Így van ez itt is. Megkezdődik az előadás és a nézők maguk is részei lesznek. Valóságossá válik a történelem, hogy a protestantizmus üldözése miatt a Biblia nyomtatásának hírére a legtöbb nyomdászt megfenyegették, hogy az addigra már beteg Károli Göncről nem tudta megtenni a 12 kilométeres távolságot a folyamatosan készülő fordításokkal, ezért Szenczi volt a küldönc, hogy a több mint 4 tonnányi papír beszerzése sem volt egyszerű, hogy 1 oldal kinyomtatására mindössze fél percük volt, s hogy az idők nem változnak, még a szerelmi szálat is beleszőhetjük az események folyásába.

A láthatóvá tett történet magával ragadja a nézőket, mintha egy kicsit magukon éreznék a felelősségét, a súlyát a könyv születésének, mintha az izgatottság már az eredmények ismeretében is átjárná őket, vajon elkészül e időre. Elkészült, most pedig újra szeretnék nyomtatni. A nyomtatástörténeti kiállítás létrehozása mellett ugyanis elhatározták, hogy az eredeti technikával 200 példányban újra elkészítik a Bibliát. Ehhez már szereztek némi támogatást, továbbiakat is várnak, de addig is, aki szeretne, örökbe fogadhatja a műhely egy-egy betűjét, vagy indulhat a Mozsenka szépségversenyen.

A címszavakban összeszedett hazai könyvnyomtatás történetében mindössze 1 sort találunk erről a nyomdai bravúrról, s a hosszú bejegyzést olvasva ez csak sejteti, milyen izgalmas történetek elevenedhetnének még föl kultúrtörténetünknek e fejezetéből. Talán egyszer valahol azok is sorra kerülnek, megérné. Mert a szavak, képek, felvételek, legyenek bármilyenek, nem adják meg a személyes tapasztalás élményét.

.

Fotó: Konyhás István

Videó: Veres Hajni

Ha tetszik, csatlakozz! facebook.com/vagyhu

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.