Egy elmaradt párbeszéd helyett

A Debreceni Kollégium Baráti Köre elnökének nyilatkozata Horthy Miklós kormányzó emléktáblájának visszaállítása ügyében.
 
 

Egy elmaradt párbeszéd helyett

A Debreceni Kollégium Baráti Köre elnökének nyilatkozata Horthy Miklós kormányzó emléktáblájának visszaállítása ügyében.
 
 
 
 
 

Egy elmaradt párbeszéd helyett

A Debreceni Kollégium Baráti Köre elnökének nyilatkozata Horthy Miklós kormányzó emléktáblájának visszaállítása ügyében.

A Debreceni Kollégium Baráti Köre 2012. május 19-én hagyományos éves diáktalálkozója keretében visszahelyezi az 1938-ban felállított és 1950-ben eltávolított Horthy Miklós-emléktáblát. Mivel a Népszabadság 2012. május 8-ai száma hírt adott arról, hogy magánszemélyek aláírásgyűjtésbe kezdtek, nehezményezve szándékunkat, az eseményt szervező egyesület felelős vezetőjeként az alábbi nyilatkozatot teszem.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának diákjai az intézményben töltött első év után diákpolgári fogadalmat tesznek. A fogadalom szövegében szerepel egy, a Kollégium belső világát közelebbről nem ismerők számára nehezen értelmezhető mondat, amely a fogadalomtévőt „a Kollégium írott és íratlan törvényeinek megtartására” kötelezi. Az íratlan törvények egy szervesen működő közösség életében azoknak a hagyományoknak, érzelmi viszonyulásoknak az összességét jelentik, amelyek az adott pillanatban a mindennapi együttélést szabályozzák, s ha az idő próbáját kiállják, később akár írott törvénnyé is válhatnak.

1938-ban, a Debreceni Kollégium 400. évfordulóján, az intézmény akkori vezetői és fenntartója az épület külső homlokzatán és belső udvari árkádjai alatt az iskola neves diákjainak, tanárainak, patrónusainak bronz domborműveit helyezték el. Ezek mellett az egykori elemi iskola bejárata mellé került egy külsejében puritán vörösmárvány-tábla – az előbbiekkel ellentétben portré, jelképek és évszám nélkül –, amelynek felirata egyszerűen arra utal, hogy „Ennek az iskolának volt növendéke Vitéz Nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója, a Kollégiumi Diákszövetség fővédnöke”. A Kollégium által állított nemesfém domborműveket, amelyeket neves képzőművészek készítettek, tehát egyúttal műalkotások is, az intézmény írott törvényei hívták életre, s az évszázados Kollégium által képviselt kanonizált értékeket jelenítik meg. A Kollégium akkori öregdiákjait összefogó egyesület márvány emléktáblája a közösség szívbe vésett, de íratlan törvényeinek kifejezője volt. Viszonzás azért a sokféle apró gesztusért, amelyet a kormányzó az előző években gyakorolt egykori iskolája felé.

Tisztában vagyunk azzal, hogy Horthy Miklós politikai szerepének megítélése ma is heves viták tárgyát képezi történészeink és a közélet szereplői körében. Hogy az általa képviselt értékek valaha a Kollégium – és ezzel együtt a magyar kultúra – elfogadott, kanonizált értékeivé válnak-e, a jövő hivatott eldönteni. Amikor a Kollégiumi Baráti Kör elnöksége, mint az egykori Diákszövetség szellemi örököse, úgy döntött, hogy visszahelyezi az emléktáblát oda, ahol egykor az elemi iskola működött, akkor annak a belső íratlan törvénynek engedett, amely évtizedekkel ezelőtt elődeinket is motiválta. E gesztussal egyúttal ugyanis érzelmi és erkölcsi elégtételt is kívánunk nyújtani egyesületünk lassan legidősebb korosztályának, melynek képviselői éppen abban az időszakban kaptak menedéket a Kollégium védőszárnyai alatt, amikor egy írott törvényekkel is szentesített, a parlamentáris demokrácia és a többpártrendszer fennmaradása szempontjából Horthy Miklósénál jóval veszedelmesebb személyi kultusz rontotta meg nemzetünk életét. Ennek az öregdiák nemzedéknek jelentős része az 1950-es években csak egyházi intézményben szerezhetett érettségit, csupán csak azért, mert szüleik Horthy Miklós kormányzósága idején állami hivatalnokok, katonatisztek, jogászok, papok, kis- vagy középbirtokosok voltak. E nemzedék öregdiákjainak a Kollégium iránti hálájáról szóló megható visszaemlékezéseit egyesületünk elmúlt évi kiadványában olvashatják az érdeklődők (Menedék, A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában 1950–1957 között érettségizett diákok visszaemlékezései, Debrecen, 2011).

Végül ide kívánkozik még, hogy az egykori Diákszövetség tevékenységének nem volt meghatározó eleme a Horthy-kultusz ápolása. Az emléktábla állítását szívügyének érezte, de egyszeri cselekedet volt a részéről. A Kollégium legnemesebb hagyományainak megfelelően a Diákszövetség a szegény sorsú diákok támogatását és a diáknemzedékek közötti párbeszéd erősítését tekintette fő feladatának. Ugyanez mondható el a Kollégium mai Baráti Köréről is. Az emléktábla május 19-ei visszaállítása egyszeri alkalom, nem kívánunk vele kultuszt teremteni, de ugyanezen a napon az egyesület fő célkitűzéseinek megfelelően sportmérkőzéseket is rendezünk a különböző öregdiák-nemzedékek között, meghallgatjuk budapesti társegyesületünk beszámolóját és a Kántus énekét, felkeressük a Kollégium felújított múzeumait, közös istentiszteleten veszünk részt, amely helyszínét és időpontját tekintve is elkülönül az emléktábla-avatástól; megtekintjük mai gimnazistáink Örkény István egypercesei alapján összeállított színpadi bemutatóját és megjutalmazzuk azokat a kollégiumi diákokat, akik a Baráti Kör pályázati felhívására színvonalas verseket és novellákat készítettek. A múltat nem eltörölve, a jelen kihívásaira éberen figyelve, így kívánunk hozzájárulni mindannyiunk közös jövőjéhez.

Ha az emléktábla visszaállítását ellenző aláírásgyűjtők előzetesen, mint leginkább érintettet, megkerestek volna, tájékozódva tényleges szándékaink felől, beszélgetésünk során a fentieket mondtam volna el nekik. Sajnálom, hogy párbeszéd helyett monológra kényszerültem. Mint ahogy azt is sajnálom, hogy meghitt, családias légkörben tervezett rendezvényünk ezzel akaratunk ellenére sajtó- és médiaeseménnyé válhat. Nem mi akartuk, hogy így legyen – rendezvényünkről ezért nem is értesítettük külön a sajtót, csak a Baráti Kör tagjait –, mert tudjuk, hogy a média gyakran leegyszerűsítő és ezért akaratlanul is torzító gyakorlata teljességgel idegen a Debreceni Kollégium hagyományosan személyes kapcsolatokra és párbeszédre, Karácsony Sándor szavaival élve, „társas-lelki” kapcsolatokra épülő érték-konzervatív szemléletétől.

Dr. Győri János

a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet igazgatója, a Debreceni Kollégium Baráti Körének elnöke

Debrecen, 2012. május 9.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 
  • 1kotmany2012május11.14:24ÚjVálasz

    Hány jövő lesz még ebben az országban ami a múlttal foglakozik?
    "Hogy az általa képviselt értékek valaha a Kollégium – és ezzel együtt a magyar kultúra – elfogadott, kanonizált értékeivé válnak-e, a jövő hivatott eldönteni."
    A jövő ami már most is a múlt eldöntötte Horty szolgálatait, akár a volt iskolája, akár a hazája terén fejtette azt ki. Nem mondom, hogy meg kell hamisítani a történelmet, vagyis nem kell tagadni, hogy itt tanult egykor. De más beismeri és más elismerni valamit...
    Tánctudása is remek volt, de attól még aljas módon, ártatlan embereket mészároltatott le a kis különítményeivel!

     
  • 2urszula2012május11.15:38ÚjVálasz

    Kedves Győri János, dr.!
    Ne szomorkodjon, hogy monológot kell folytatni. Olvassa el a hozzászólásokat, s egyből a hőn áhított vita kellős közepén érezheti magát!

    Engem nem győzött meg az igazáról. Különösen a szándékával van bajom: "Az emléktábla május 19-ei visszaállítása egyszeri alkalom, nem kívánunk vele kultuszt teremteni (...)". Hát MIT?

    Kedves Öreg Diák!
    Még nem késő, még lemondhatják ezt a cécót! Különben járjanak úgy, mint a Refi egykori vezetősége, aki kicsapta a Csokonait. Magyuk is szégyelljék a tettüket!

     
  • 3meheszborz2012május11.16:01ÚjVálasz

    "E gesztussal egyúttal ugyanis érzelmi és erkölcsi elégtételt is kívánunk nyújtani egyesületünk lassan legidősebb korosztályának, melynek képviselői éppen abban az időszakban kaptak menedéket a Kollégium védőszárnyai alatt, amikor egy írott törvényekkel is szentesített, a parlamentáris demokrácia és a többpártrendszer fennmaradása szempontjából Horthy Miklósénál jóval veszedelmesebb személyi kultusz rontotta meg nemzetünk életét."

    Persze tudom, hogy a komenista diktatúra az jóval veszedelmesebb volt.
    Meg azt is sejtem, hogy minden relatív.

     
  • 4bella2012május11.16:13ÚjVálasz

    Ha a szenzibilitás maradéka is kipusztul belőlünk az utóbbi évtized megosztó fenekedésének eredményeként, akkor soha nem lesz esélyünk arra, hogy együtt tudjunk működni. Kölcsönös toleranciára, a kizárólagos véleményalkotás helyett a megértésre (és nem feltétlenül maradéktalan elfogadásra) van szükségünk. Ha mindenki csak fenekedik, akkor soha nem fogunk találkozni egymással.
    Érvek legyenek, ne sértegetés! Bármilyen témáról is legyen szó.

     
  • 5savanyujoska2012május11.17:39ÚjVálasz

    Bellácskával egyetértve,úgy vélem a Horthy korszakon innen,cuclizmuson túl íródott históriás könyvet is érdemes forgatni.

     
  • 6meheszborz2012május11.18:12ÚjVálasz
    Idézet: savanyujoska
    Bellácskával egyetértve,úgy vélem a Horthy korszakon innen,cuclizmuson túl íródott históriás könyvet is érdemes forgatni.
    ...

    Egyetértek.Kiegészíteném azzal, hogy talán érdemes tanulmányozni a szomszéd népek történettanítását is, nem csak a mienket. Levédián túl, Kárpát medencén innen...

     
  • 7urszula2012május11.18:56ÚjVálasz

    Én nem értek vele egyet.
    Én nem akarok találkozni Horthy hívével.
    Én nem akarok visszaállítani se Lenin, se Stalin, se Kádár szobrát, emléktábláját. Pedig náluk is lehetne találni érveket.Miért kell tűrnöm a Horthy éra visszaállítására tett kísérletet? Aki Horthyt akar piedesztálra emelni, miért nem tanúsítja azt a toleranciát, amit bella hiányul?

     
  • 8savanyujoska2012május11.20:29ÚjVálasz

    Kedves Ursus! Én ugyan nem fílek a szobroktúl.Nem röstellenék befognyi levélnehezéknek egy Uljanov,vagy Dzsugasvili mellszoborot se.Azt meg tuggya mög,hogy Kádár páros lábbal rúgta vón ki a pártbúl,ki szoborba kévánta vón önteni karizmáját.
    Kerekibe lakna,hol szobrot öntenek Horthyrúl,vagy Gyömrőn,hol is teret kévánnak elnevezni róla,mekkorát háborogna ?Na bummm!Most ennek van divatja,a másik ódal nem gyütt be. Ettűl sziép a demográcia:)

     
  • 9ovis2012május12.02:17ÚjVálasz

    Tisztelt Dr. Győri János!

    Monológját figyelmesen elolvastam,és közben felmerült bennem egy kérdés,mely a következő.
    Vajon Önben felmerült-e az a kérdés,hogy -bár mint írta nem hagyományteremtő a szándék- a mai Magyarországon mely már köztársaság mivoltát is elveszítette -ettől függetlenül a hatalom görcsösen ragaszkodik a köztársasági elnök című bábhoz- s hol már leplezetlenül és büntetlenül meg-megjelennek radikálisan szélsőséges megnyilvánulások,mit szimbolizálhat az Önök mutatványa?
    Horthynak,helye van...de csak a történelemkönyvekben,ítélje meg az utókor cselekedetei,döntései alapján!
    Józan ésszel gondolkodván semmi de semmi nem teheti indokolttá azt,hogy sok-sok magyart biztos halálba küldő,ki ellenszegült legyilkoltató kormányzó,bárhol és bármilyen domborművet,táblát kaphasson.
    Viszont ha Önnek merőben más ez ügyben az álláspontja,véleménye,akkor pedig vállalja azt és ne hivatkozzon különösképpen íratlan törvényekre egy olyan országban,ahol az írottakat is gond nélkül és büntetlenül hágják át...az ország vezetői!

     
  • 10akovacs2012május12.05:43ÚjVálasz

    Elismerésem az elnök úrnak azért, mert vállalta a nyilvánosságot.
    Ha nem kapkodva és előítélettel olvassuk a szöveget, akkor kiderül belőle, hogy szó nincs egyértelmű kiállásról Horthy mellett.

    Amiket talán korábban kellett volna megfontolniuk:
    - az előkerült emléktáblát nem kellene újra felavatni, hanem elhelyezni kellene a Kollégium múzeumában, mint a történelem tagadhatatlan részét;
    - a püspök úrnak nem kellene szerepet vállalnia az újraavatásban.

    Így az öregdiákok is örülhettek volna, illetve a Református Kollégium látszatra sem keveredne abba az országos vonulatba, amelyik fenntartások nélkül emeli piedesztálra Horthyt.

     
  • 11urszula2012május12.09:51ÚjVálasz
    Idézet: savanyujoska
    Kedves Ursus! Én ugyan nem fílek a szobroktúl.Nem röstellenék befognyi levélnehezéknek egy Uljanov,vagy Dzsugasvili mellszoborot se.
    ...

    Kedves savanyújoska! (apropó: mitől savanyodott be?)
    Én sem félek a szobroktól, sőt, attól sem amit magával hoznak. De nem értek Magával egyet.
    Demokrácia - az én felfogásom szerint - akkor van, ha mindkét fél tiszteli egymást. Ami pedig ebben az országban megy 2002 óta (fidesz első bukását követően) az minden, csak nem demokrácia, vagy tolerancia. És Horthy csak felerősíti azelmultnyolcév elhajlásait. Értem ezalatt Fidesz bolsevista elvét: aki nincs velünk, ellenünk van. Fidesz fasiszta/bolsevista elveket hordozza, csak nemzeti színbe öltöztetve. És ez a Horthy-tábla még egy lépés abba az irányba.
    Nem beszélve a volt kormányzó kétes hírű alakjáról.

     
  • 12bella2012május13.07:59ÚjVálasz

    Mindig a másiktól várjuk, hogy megtegye az első közelítő lépést, így aztán soha nem kerülünk közelebb egymáshoz.
    Gondolhatjuk-e azt, hogy egy keresztyén vallás hívei toleránsabbak, megértőbbek és nyitottabbak, mint az ateisták? Joggal gondolhatjuk, hogy így kellene lennie.
    És persze:
    "Ne ítélj, hogy..."

     

Hozzászólás

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.