Sótlanságra ítélve

Az utak téli tisztántartása, vagy inkább járhatóvá tétele minden évben slágertéma, de mivel a hó csupán fizikai jelenléte folytán is alapvetően befolyásolja az életünket, ez nem is lehetne másként. A közutak téli takarítására minden évben felkészülnek minden városban, és ezt általában el is hisszük a nyilatkozóknak, amíg a tél valóban meg nem érkezik.

.

A felkészülés javarészt a hó eltakarítására alkalmas eszközök műszaki állapotának ellenőrzését jelenti, a szükséges anyagok beszerzését (bazalt- vagy mészkőzúzalék, homok, só) és esetleg egy forgatókönyv készítését, kinek mi a dolga arra az esetre, „ha”. Aztán vagy eljön a „ha” (hó), vagy nem, de ha lehullott, nagy buzgalommal látunk neki az átcsoportosításának, eltüntetésének. Az „eltüntetés” legfőbb, évtizedes hagyománnyal bíró eszköze a hólapát mellett a só volt, melynek lakossági alkalmazását 2010 szeptemberétől rendelet tiltja.

Eszerint „belterületi közterületen – a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti”. A fás szárú növények védelméről szóló törvénynek e szakasza ismert a lakosság előtt, mert életbe lépésével együtt annak is híre ment, hogy a sózási tilalmat elrendelő passzus megszegését 100 ezer forintos bírsággal büntethetik, viszont alternatív javaslatokat nem tartalmaz arra vonatkozóan, mitévő legyen a sótlanságra ítélt állampolgár, ha nem akarja veszélyeztetni a növények egészségét.

Galéria: Hó és közlekedés Debrecenben

Az évente nagyjából 70 ezer tonnányi közutakra kiszórt sóval a legnagyobb probléma, hogy a só a vízzel együtt oldattá alakulva felhígul, és míg az élővizekben alacsonyabb koncentrációban mutatható ki, a talajvízbe kerülve igen ártalmas lehet. Ott egyrészt nem hígul olyan mértékben, mint a folyóvizekbe vándorolva, másrészt ha a növények a talajvízből a magas sótartalmú vizet veszik fel, kiszáradnak. A só felhalmozódása a talaj elszikesedését is okozhatja, ez talajerózióhoz vezet, és bár ismerünk kifejezetten sótűrő növényeket is, az elszikesedés városi környezetben negatív irányú folyamat.

.

Zöldsó

A sózás kiváltásával kapcsolatos kérdéseinkre a szolgáltatói szféra termékkínálata adhatja meg a keresett válaszokat. A nátrium-klorid (finomszemcséjű, durvaszemcséjű, stb. só) helyett leginkább a kalcium-kloridot és mészkőgranulátumot 20-80 százalékos arányban kevert „zöldsót” ajánlják. A sóhoz képest, mely a víz fagyáspontját mínusz 7-8 fokra változtatja, ezzel az oldattal mínusz 20-30 Celsius fokra kerül a fagyáspont, ezért is használják gyakran például reptereken és északi országokban, ahol az alacsony hőmérséklet miatt nem is lenne értelme sóval kísérletezni. A zöldsó használata során a kalcium-klorid a hóval érintkezve felbomlik, de a nátriummal ellentétben a kalcium hasznos elemként kerül vissza a természet biológiai körforgásába. A keverék másik adaléka a mészkő (esetleg zeolit, zeokál) a síkosságmentesített felületet érdessé teszi, vagyis az ezzel leszórt járdán még az igencsak fagyos időben is biztonságosan közlekedhetünk.

.

A különböző zúzalékkövek hasznosítása (és újrahasznosítása) egyébként szintén gyakran alkalmazott északi megoldás, az utakra kiszórt murvát, vagy legalábbis egy részét az olvadás után vissza lehet gyűjteni, és évente újra felhasználni. A további hótakarítási megoldások után kutató olvasó találkozhat vízelvezetéssel rendelkező fűtött utakról, de ezt inkább közutak esetében alkalmazzák. (Hogy hol? Talán egy távoli galaxisban.) A zöldsó ezzel ellentétben beszerezhető, legtöbbször 25 kg-os kiszerelésben árusítják 2-3000 forint közötti (csomagonkénti) áron. Szintén lakossági megoldásként szokták használni a fahamu vagy homok szórását. Előbbinél ügyelni kell a minőségre, a vegyes hulladék elégetésével keletkező hamu tartalmazhat a talajra nézve káros összetevőket is.

A tilalom ellenére több helyen lehet látni a só nyomait, büntetésekről azonban szerencsére nem számol be a közterület-felügyelet, ugyanakkor biztató, hogy egyre többfelé térnek át a közutaknál is a sózás kiváltására. Sajnos, mivel ez a keverék drágább a sónál, a szoros költségvetés (mint annyiszor) háttérbe szorítja a környezetbarát megoldásokat. Aki viszont az alternatív, zöld utat választja, most rövid távon is jól jár: télutó havában akciós a zöldsó.

Fotó: Konyhás István