Semjén elégedett, több fajra lőhet

Tisztelt Miniszter Úr!

Alulírott Gera Pál magyar állampolgár, elkötelezettséget érezve a hazai élővilág sikeres jövőbeni megóvása érdekében, az alábbi rövid nyílt levelet teszem közzé, remélve, sikerül a támogatását megszereznem (bár a közelmúltban Önhöz írt hasonló leveleimet rendre válasz nélkül hagyta).

Mint arról a sajtóból értesülhettünk, a 2012. február 16-án a budapesti FEHOVA rendezvényen Önnel együtt, vadászati-és természetvédelmi szervezetek képviselői aláírtak egy olyan dokumentumot, amely

a MEGÁLLAPODÁS a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat képviselői között a vadászható fajok körét és az apróvadfajok vadászati idényét, valamint egyes trófeák behozatalát illetően címet viseli.

A dokumentum teljes szövege megtalálható és letölthető a Vidékfejlesztési Minisztérium honlapjáról.

Előzménye e megállapodásnak még 2011-re nyúlik vissza, amikor az év januárjában az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) újsütetű elnöke, dr. Semjén Zsolt egy olyan vadászati javaslatcsomagot írt Önnek, amelyben kizárólagos vadászati érdekeket szem előtt tartva kezdeményezte a hatályos védett madár- és kisragadozó-fajok vadászhatóvá tételét. Akkor, a nyilvánosság felháborodása és a javaslat elől elzárt szakértői közösségek megbotránkozás arra késztette mind a vadászokat, mind az illetékes tárca illetékeseit (vagyis Önöket), hogy a kezdeményezésről, eredeti szándékuktól eltérően szakmai vitát rendezzenek. Ami viszont, mi tagadás kissé féloldalasra sikeredett!

Mára, mint látható a kiválasztott szakértői műhelyek egyetértésével elkészült az aláírt megállapodás, ami látszatra jelentős lépést jelenthet a vadgazdálkodási és természetvédelmi ágazat képviselői közötti hathatós párbeszédhez, azonban a sorok között olvasva egyértelművé teszi, hogy a vadgazdálkodási-vadászati érdekek prioritása továbbra is mindenek felett álló „viszonyulási pont” a jövőbeni intézkedések számára. És ez elfogadhatatlan és felháborító!

Elfogadhatatlan, hogy a jövőben kizárólag olyan értékek mentén kutassák, vizsgálják az érintett hazai madár- és legfőképpen emlősfajokat, amelyek egyetemes célja, a vadgazdálkodási kutatások támogatása és hosszabb távon minél több vadászható faj kijelölése, ezáltal a vadászati piac minél szélesebb körre való kinyitása (pl. olasz vadászok). Néhány önkényesen kiragadott példa:

• Pl. a hazai kisragadozóink állományainak monitorozása csak és kizárólag vadászati értékek mentén elkötelezett kutatóhelyek bevonásával valósul majd meg 2013 és 2017 között, ami a magyarországi természetvédelmi állami apparátus és civil természetvédelmi mozgalom teljes, a rendszerváltás óta példátlan megalázása. Mondhatni, ez az élővilág elleni megbocsáthatatlan merénylet, akkor is, ha a szöveg „csomagolása” cizelláltan fogalmaz egyes fajok jelenlegi és tervezett státuszáról.

• Sajnálatos, hogy olyan fogyatkozó madárfajunk vadászatához is ragaszkodnak a jövőben honi Nimródjaink (és a megállapodás aláírói), amely állománya mára már gyakorlatilag az eltűnés szintjére süllyedt hazánkban. A fogolyról van szó, gyakorlatilag a kipusztulás szélére sodródott. Emiatt pedig nem a vadászatának mérséklését látják elérkezettnek, hanem az egyik legkevésbé kutatott menyétfélénk, a menyét üldöztetését, vadásztatását a jövőben. Akkor, ha most, álszent módon természetvédelmi oltalomban is részesítették.

• Minthogy vadászati érdekek miatt, mondván zavarják a téli vadászatot, a vadászok nyugalmát, a holló is lőhetővé válik majd, nem tekintve természetvédelmi státuszát, kizárólag csak a vadászok érdekét és nyugalmát. A XXI. században ez még érv lehet! Őrület!

• És nem beszélve a nyestről, amit teljesen érthetetlen módon egész évben vadászhatónak, irthatónak nyilvánítottak, egyértelművé téve ezzel, hogy a jövőben valójában mit is terveznek a hazai többi, még nem vadászható kisragadozónkkal.

• És a szalonka sem marad „érintetlen”, az európai normáktól teljesen idegen módon csak azért is ragaszkodnak a tavaszi, nászidőben történő agyonlövetésükhöz, ami egyszerűen megmagyarázhatatlan szűklátókörűségre utal.

• De említhető lenne mindaz a könnyítés, amelyet a Washingtoni Egyezmény előírásait kijátszva lehetővé teszik a vadászati trófeák utaztatását hazánk területén keresztül, ezzel bezárva a kaput azon előírások betartása és betartatása előtt, amely éppen a szigorú szabályozásával küzdött az illegális vadászati turizmus és az arra visszavezethető törvénytelen trófea-behozatal előtt.

• (A végén csak így zárójelben jegyzem meg: Önök a dokumentumban egyes fajok esetében fajvédelmi tervekről írnak, ami nonszensz és gyomorforgató fogalom, legutóbb ilyen címszó alatt a II. világháború alatt születtek „programok”. Manapság, és ezt illene tudniuk, az érintett madár- és emlősfajokra fajmegőrzési-terveket kell készíteni. Nagy ám a különbség Miniszter Úr!).

Tisztelt Miniszter Úr!

• Nagyon kérem Önt, annak ellenére, hogy – a kiválasztott szűk szakértői közösségek – a tegnapi nap folyamán aláírták a megállapodást, azt ne hirdesse ki, ne lépjen hatályba ez év március 1-vel.

• Kérem Önt, adjon lehetőséget arra, hogy az érdeklődő és érintett szakértők, szakértői közösségek is elmondhassák a véleményüket. Ne alázzon meg emberek, szakértők sokaságát azzal, hogy nem hallgatja meg őket!

• Kérem, adjon lehetőséget arra, hogy egyes fajok/fajcsoportok jövőbeni kutatásában szélesebb körű szakértői gárda vehessen részt, ne pedig a dokumentumban nevesített kiválogatott vadászati érdekeket képviselő kutatók.

• Kérem, a tárca ne képviselje a kizárólagos vadászati érdekeket, lévén, a hazai élővilág ennél többet érdemel!

Kelt: Budapesten, 2012. február 17-én

Barátsággal üdvözli:

Gera Pál s.k.