Megmérgezett jubileum

Január végén egy Heves megyében terepbejárását tartó sportvadász fedezte fel az ötvenedikként számon tartott mérgezett parlagi sas tetemét, riasztotta az MME-t és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságát. Nem sokkal később a madár párjára is ráleltek. Utólag kiderült, korábban már lelőni is megpróbálták, a röntgenfelvételén sörétszemek láthatók. Azt még túlélte. Az egyik parlagi sason szlovák gyűrű volt, de a pár nálunk költött, az egyesület munkatársai tudják is, melyik revír, a sasok által „uralt” terület maradt árván.

A ragadozó madarak és egyéb védett vagy fokozottan védett madarak mérgezéséről szóló híradásokkal sajnos sokszor találkozhatnak a médiafogyasztók. 1997 óta 1000 alkalommal derült ki, hogy az ország különböző pontjain megtalált madarakat megmérgezték, vélhetően nem szándékosan, de pusztulásukban szinte minden esetben közrejátszott az emberi mulasztás, a hanyagság is. Hogy mennyi lehet azoknak az elhullott madaraknak a száma, amiket nem találtak meg, senki sem tudja, hiszen a nemzeti parkok és természetvédelmi szervezetek csupán néhány kiemelt faj esetében végeznek számlálást, nem tudjuk, mennyi is az összes élő madár száma, másrészt pedig hogy megtalálnak-e egy sérült vagy mérgezett madarat, sokszor a szerencsén is múlik: ott, akkor jár-e valaki egyáltalán.

A természetvédelemmel foglalkozók természetesen igyekszenek a lehető legrészletesebb madártérképet megrajzolni, ennek egyik eszköze a meghirdetett számláló program. A január végi 9. Sasszinkron eredményét épp a napokban tették közzé, a több mint 11 ezer négyzetkilométert átkutató megfigyelők 530 rétisast, 230 parlagi sast, 7 szirti sast és 6 fekete sast regisztráltak. Szakemberek szerint a hazai parlagi sas költőállomány 140 pár, de mivel a felhívások ellenére továbbra is történnek mérgezések, társadalmi szemléletformáló programot indítanak az ilyen esetek visszaszorítására. Ha a természetvédők, vadászok és az agráriumban dolgozók között sikerül a (madár)védelem tudományos vizsgálatokkal is alátámasztott érveit elfogadtatni, a program sikeres lehet. Ugyanis többé-kevésbé a felsorolt szereplők érintettek ez ügyben, mert a mérgezések hátterében legtöbbször dúvadirtás vagy a kártevők elleni védekezés áll, és a madarak „csak” másodlagos áldozatok. Ha ugyanis például rókának kitett csalétekből valamilyen állat fogyaszt, majd elpusztul, és ezt szintén megtalálja egy másik táplálék után kutató húsevő, az is elpusztulhat, sőt, akár humán esetek is előfordulhatnak.

Az utóbbi évek mérgezései során legtöbbször a karbofuránt (növényvédőszer) mutatták ki az elpusztult állatok szöveteiből, ennek forgalmazása ma már tilos. A hortobágyi Madárkórház Alapítvány állatorvosa, Déri János több ízben alkalmazott mérgezés-gyanús eseteknél atropin injekciót, ami felgyorsítja az anyagcserét, és a gyors beavatkozásnak köszönhetően többek között réti sasokat és egerészölyveket mentettek így meg. Amint tájékoztatott, náluk jelenleg 3 (egyébként az év madarának választott) egerészölyvet kezelnek mérgezés gyanújával, több tucatot pedig egyéb sérülésekkel. Ez a 3 madár idén került be a madárkórházba 2 másik példánnyal együtt, de azok olyan rossz állapotban voltak, hogy nem tudtak rajtuk segíteni. Pusztulásukat mérgezett pockok elfogyasztása okozhatta. (Egyes növényvédő szereket, melyekkel a gabonát mag korában a kártevők ellen védik, földdel kellene takarni, de ezt időnként elmulasztják, így az közvetlenül mérgezést okoz.) Miután a karbofurán-készletek előbb-utóbb elfogynak, de a kártevők elleni védekezés folyamatos, az állatorvos más mérgekkel is találkozott már. A különböző mérgezéseknek más-más tünetei lehetnek, és az ellenszerük is más lehet, ezért ilyenkor, ahogy most is, az Országos Állategészségügyi Intézetbe mintát küldenek, amit toxikológiai vizsgálattal elemeznek.

A mérgezéses ügyek egyébként igen kényes témának számítanak, a károkozást nem szívesen ismerik el, ha egyáltalán kiderül, ki vonható felelősségre. A fenti esetben természetkárosítás miatt indult nyomozás ismeretlen tettes ellen. Ha a mérgezés valamelyik vadásztársaság területén történik, és kimutatják, hogy olyan méreg pusztított, amelyik másodlagosan is hathat, az illetékes tisztiorvos elrendelheti a vadászati tilalmat, de kézenfekvő, hogy a mérgezések megelőzése lenne az egyetlen jó megoldás. A mérgezés mellett ragadozóinkat (átépítő, leaszfaltozó, felszántó és egyéb tevékenységeinken kívül) más módon is veszélyeztetjük. A napokban a Balatonnál, Nagyacsád közelében egy másik, a törvényeket (legalábbis a jelenlegieket) kevéssé tisztelő vadász egy egerészölyvet lőtt le. Az egerészölyvnek felmerült ugyan a vadászható fajok listájára való áthelyezése, de most még védettnek számít. Mivel a vadászt tetten érték, ez alkalommal legalább lehet tudni, ki ellen indíthatnak eljárást a vadászat miatt. Az pedig, hogy tisztában volt vele, milyen madarat vett célba, talán súlyosbítja a helyzetet. Sajnos nem csak az ö(ly)vét.