|
|
|


Puttony (kis édeskék)
A magyar kultúra gödörben
Navrasits odakiált Muraközynek, fuss a lyukra, Muraközy fut, gólt lő. Győznek.
Az úgy volt, hogy a kisfiam belenyomta az ujját a tintapárnába, és rányomta a könyv első lapjára. Aztán a kislányom is belenyomta az ujját a tintapárnába, és ő is rányomta. Én belenyomtam a nyeles pecsétemet, és rányomtam a két ujjlenyomat fölé. „Kinder’ macht frei”. Fölötte a könyv címe: Gyerekgyár. Közben a pódiumon Darvas Feri zongorázott, az emberek söröztek, szendvicset ettek, kisebb gyerekcsapat kergetőzött. A dedikálás előtt Soma, Albert Györgyi, Deák Bárdos Ági és Sisso beszélgetett az apakönyvemről. A legutolsó könyvem bemutatója volt. A Gödörben.
Az úgy volt, hogy valaki kitalálta, kellene egy új Nemzeti Színház a város szívébe. Volt pályáztatási botrány, építész kamarai kizárások, téglajegy, alapkőletétel. Ebből az alapkőletétel volt a legviccesebb. Egy hengerben, a szokásos iratok mellé, minden forgalomban levő magyar pénzjegyből és érméből egy-egy darabot elhelyeztek az utókornak. Volt híradó, minden, csak a bolond nem tudta, hogy ott van a csőben a dela. Néztem én is a tévét, örültem, hogy lesz új színházunk, másnap reggel gondoltam, megnézem az alapkövet, még soha nem láttam olyat. Van, aki kutyát sétáltat reggel, én magamat szoktam. Az Erzsébet tér mellett van egy kis borozó, néha be szoktam térni oda. Fiatalok járnak oda, a szemközti Merlin Színház közönsége, nyugdíjasok, csövesek. Beléptem, és szokatlanul jó hangulat fogadott. Egy szőke Mami volt a pultos, kérdezem, mi történt, még csak most nyitottak. Ezek a barmok ellopták az alapkövet, abból isznak, fizetnek mindenkinek, és két konszolidált csövesre mutatott. Iszol, haver, kérdezte az egyik, ma mindenki a vendégem. A Mami már töltötte is a ginnarancsomat. Miért nem állítottak biztonsági őrt, amíg megköt a beton, röhögtek. A nemzet is és a színház is mindenkié. Így kezdődött a Nemzeti Színház története. És egy hatalmas lyuk, egy városseb lett belőle. Később egy félig elkészült mélygarázs.
A lyukból lett később a Gödör. Pályázat útján nyerte el az UNI-CO Kft. építésziroda a működtetését, a Gödör nevet is ők találták ki. És a Gödör valóban az lett, aminek kitalálták. A koncepció szerint önfenntartó „városi agora”, nyitott, multifunkcionális kulturális helyszín, egyszerre közpark, kulturális közösségi tér, kortárs művészeti központ, civil rendezvények helyszíne és színvonalas szórakozóhely. Többgenerációs kultúrbomba. Aztán a bomba robbant. Január 17-én telefonon értesítették a vezetőséget, hogy február elsejétől más veszi át a hely működtetését. Pályázat nélkül. A (pályázat nélküli) megbízott Muraközy Péter a Volt Fesztivál és a Balaton Sound szervezője, nem mellékesen Navrasits Tiborral egy csapatban focizik. Ültem a sajtótájékoztatón, és nem hittem a fülemnek. Nem szó szerint, de valahogy így mondta az új Főnök: aki operát akar hallgatni, az menjen az Operába, aki meg népzenét, az menjen a Fonóba. A Gödör helyén igényes technopartyk lesznek.
Az úgy lehetett, legalábbis aznap éjjel ezt álmodtam, hogy Navrasits odakiált Muraközynek, fuss a lyukra, Muraközy fut, gólt lő. Győznek. A meccs után a sörözőben megkérdezi, Tibor, komolyan gondoltad? Mit, kérdezi Tibor. Hát a lyukat. Már enyém a Balaton, Sopron, Pesten a lyuk tényleg jó lenne. Milyen lyuk, kérdezi Tibor. Hát a Gödör. Nem arra gondoltál?
Az úgy történik, hogy ha finomat eszünk, abból is szar lesz. Ha szart eszünk, abból is. Valami nagyon nagy szarban vagyunk. Előbb a Klubrádió, aztán az Új Színház, előbb Parti Nagy tiltatja le a rádióban a műveit, majd Závada Pali, a Trafó is botrányos, most meg a Gödör. Közben meg már az általános iskolában tananyag lesz az „igazságos fülkeforradalom”.
Lehet méltósággal búcsúzni. Ezt tették a „Gödrösök”. Néhány nap alatt megszervezték a búcsút, a Víg végnapjainkat. Három napon keresztül ingyen léptek fel azok a művészek, akiknek otthona volt tíz éven keresztül ez a hely. Buli volt, a szólás és a művészet szabadsága. Közben az agorán folyamatosan égették a relikviákat, bontották a berendezést, végül ünnepélyesen levágták a Gödör emblémát, furgonra rakták, és elszállították. Mert a helyet el lehet rabolni, a szellemet (még?) nem.
P.s.: Az új hely neve Akvárium lesz. Tudok úszni, de nem megyek bele. Elegem van a pirAnnyákból!
Hozzászólás
A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.
mzperix:máj. 17. 15:51Kedves Bella!
(2-es villamos: még sárosodik)
Razide:máj. 17. 15:17Torrent. A tananyagot a tanulók szolgáltatják, a keresést a paraméterezhető keresők biztosítják :-)
(Okos tananyag okos diákoknak)
bella:máj. 17. 12:33Mint debreceni polgár kikérem magamnak Kósa Lajos hülyeségét.
(2-es villamos: még sárosodik)
Dakota:máj. 17. 08:04Ha én egri vagy szegedi, esetleg esztergomi lennék, semmi vonzót nem találnék Debrecenben ahhoz...
(Ígéretek 7: Debrecen és a turisztika)
akovacs:máj. 17. 06:50Már május van és Kósa még mindig nem tartotta meg a szokásos januári évértékelő nyilvános beszédét.
(Ígéretek 7: Debrecen és a turisztika)
Puttony (kis édeskék)
Ficsku Pál: Hány lépcső van a Sándor-palotában?
Puttony (kis édeskék)
Ficsku Pál: Az állami tippmixőr
Puttony (kis édeskék)





"Az úgy történik, hogy ha finomat eszünk, abból is szar lesz. Ha szart eszünk, abból is. Valami nagyon nagy szarban vagyunk."