2012. február 3-án újabb stratégia vállalatot tett magáévá Orbán Viktor. Hogy ezt stílusosan úgy tette megint, ahogyan szokta, és egy mozdulattal kész helyzet elé állította utasok tízezreit és magát az intézményt – azt már sajnos megszokhattuk. Lenin is megirigyelhetné a módszert, miként a demokrácia felkent hőse úgy teszi rá a kezét a kiszemelt ágazatokra, hogy köpni-nyelni se tudnak sem az érintettek, sem a világ, és mire ez átfut a közvéleményen, már csak annyi marad koncnak, hogy a módszerekről és a stílusról vitatkozzunk, de az eredmény már nem fog változni.

Döntéselméleti szempontból nagy teljesítmény, hiszen a Malév már a kormány kénye-kedve szerint fog olyan új társasággá szerveződni, ahol a tulajdonosi struktúrát és a vállalatirányítási módszereket egyaránt a miniszterelnök és emberei határozhatják meg, és a saját szájízük szerint fűszerezhetik a menedzsment összetételét is. A „többin” meg lehet jókat vitatkozni. Ismét olyan fába vágta a fejszét a miniszterelnök, amibe néhány napon belül úgy fog belekapaszkodni az EU és a sajtó, hogy öröm lesz nézni-hallgatni Kovács államtitkár úr és dajcstomi kommentjeit. Ahogy mondani szokás „nem kispályáznak a srácok”, olyan szinten indult meg az irdatlan pénzek talicskázása, hogy az lendületet adhat a válság miatt megtépázott villástargonca-iparnak.

Övék a Rába, a MOL jelentős része, van nekik új mobil szolgáltatójuk, mától egy habkönnyű nemzeti légitársasággal megspékelve. Vehetjük hozzá a szinte teljes elektronikus médiát, közszolgálatitól a magánig, a teljes közoktatást, és akkor csak az igazán nagy falatok jutnak eszembe. Ezeknek az ágazatoknak összes munkavállalója mind a kormány jóindulatától függően kaphatja és/vagy tarthatja meg az állását. A „Szovjet” hatalma. Tényleg a lenini úton járunk. Mire az EU versenyjogi szabályaiba egyértelműen beleütköző lépések miatt majd valamikor meg kell változtatni a társaságok összetételét, finanszírozási stb. szabályait, már köd előttem, köd utánam állapotban lesznek a zavarosban milliárdokat halászók.

Hol vannak már az amatőr Zuschlagok, milyen nevetségessé válik Giró-Szász egymilliárdos (!) megrendelése mellett, Hagyó nokiásdoboza (a mostani az akkori 20 szorosa, és ez csak egy tétel). Itt most nagy tételben folyik a simli, és természetesen minden törvényesen. Nem véletlenül kezdték a ciklust azzal a törvénymódosítással a fiúk, hogy az ügyvédi tevékenységet kivették a közbeszerzési törvény hatálya alól. Nem merném összeszámolni, hogy országos szinten mennyit költöttek az adófizetők pénzéből „külsős” ügyvédi tanácsadásra az elmúlt másfél évben. Biztosan elájulnék.

A Malév esetében megjegyzem, hogy aki egy kicsit is figyelemmel kísérte 2012. évi költségvetési bohózatot (vitának nem nevezhető), az észrevehette a készülődő attaknak megágyazó fideszes húzást, ugyanis a Malév egészen egyszerűen nem szerepelt a törvény egyetlen kiadási tételeként sem (nem kap állami támogatást). Ez már szavazás végén azt jelentette, hogy a kormány szépen csendben hagyja csődbe menni a céget, aztán majd hősként menti azt meg. Saját magának. Nem nagyon különbözik a módszer a 90-es évek pesti éjszakájától, ahol a „kemények” bementek a bárba, azt szétverték, aztán „felajánlották”, hogy segítenek a hasonló esetek elkerülésének érdekében. Másnap már ők szedték a pénzt az ajtóban.