A bukáshoz is rögös út vezet - II. rész

Számos kísérletről tudok, amikor két vagy több párt vezetői próbáltak közös nevezőre jutni. Ezek nem hivatalos, nem nyilvános megbeszélések voltak, eredménytelenül.
 
 

A bukáshoz is rögös út vezet - II. rész

Számos kísérletről tudok, amikor két vagy több párt vezetői próbáltak közös nevezőre jutni. Ezek nem hivatalos, nem nyilvános megbeszélések voltak, eredménytelenül.
 
 
 
 
 

A bukáshoz is rögös út vezet - II. rész

Számos kísérletről tudok, amikor két vagy több párt vezetői próbáltak közös nevezőre jutni. Ezek nem hivatalos, nem nyilvános megbeszélések voltak, eredménytelenül.

Olvasónk levelét közöljük.

Mint az I. részben írtam, a baloldali ellenzék pártjai Debrecenben – igen erős ellenszélben – egyenlőtlen feltételek közepette próbálták a lakosságot meggyőzni arról, hogy a virágkarnevál árnyékában azért még történik egy s más a városban. Ezek a kísérletek igen kevés eredménnyel jártak. Így nem lett például semmi hatása a város több vezetőjének floridázásából, amikor éppen a napsütötte Floridában kellett tanulmányozniuk – mint utóbb kiderült, „magánzsebből” fizetve – a biomassza hasznosítását. A nem elfogult, sőt, pártatlannak mondott rendőrség természetesen megszüntette az eljárást Talán ezzel is magyarázható, hogy az ellenzék mindinkább légüres térbe került. Tömegtámogatás, bázis hiányában, tevékenységük többnyire semmi hozadékú sajtótájékoztatók megtartását jelentette. Jelenlétük a város közéletében általában hatás nélkül maradt.

Volt olyan párt, amelyik egy-egy bulvár ízű hírrel még az országos médiába is bekerült – különösebb „hazai” hozadék nélkül. Az itt élők ingerküszöbét ezek az ügyek többnyire nem érték el. Összefogni már akkor is képtelenek voltak. A külső szemlélő számára úgy tűnt, hogy nem is a Fideszt, hanem egymást akarják legyőzni. Így képtelenek voltak még egy közös március 15-i ünnep megszervezésére is. Minden párt a maga 10-30 fős közönségével emlékezik meg évente „méltóképpen” Petőfiről és társairól.

Így érkeztünk el 2016 decemberéhez, amikor a Fidesz, egyik egyéni önkormányzati választókerületben megválasztott képviselője váratlanul elhunyt. Így a választási bizottság, a megüresedett helyre, 2017. május 7-re, időközi választást írt ki. A voksolásnak különösebb tétje nem volt, hiszen a közgyűlésben a Fidesz többségét nem érintette. A választókerület Debrecen kertvárosi részéhez tartozott, amelyet a kampány elindulásáig, több mint mostohán kezelt a mindenkori fideszes városvezetés. Mintha megállt volna az idő, olyan körülmények között élnek a lakók. Van olyan terület, ahol - 2017-ben - nem biztosított az egészséges ivóvíz, az utak esős, sáros időben szinte járhatatlanok. A látványberuházások mellett ide már nem jutott pénz, és valószínűleg úgy volt a városvezetés, hogy az ott élő - nagyrészt szegény családok - úgysem tudják érdekeiket képviselni. Egyébként is, arra talán még a madár sem jár.

A Fidesz és a Jobbik viszonylag hamar bejelentette kit indít jelöltként. A demokratikus ellenzéki oldal már nehezebben jutott saját magával, és persze egymással is dűlőre. Mielőtt a végeredményhez vezető útról megpróbálok képet bemutatni, talán nem árt, ha - az első részben írtak és a fentiek fényében is - megismerkedünk a történetünk főszereplőivel, Debrecenben -ismereteim szerint - a kampány indulásakor valamilyen módon jelen levő demokratikus ellenzéki pártokkal, civil szervezetekkel:

Demokratikus Koalíció: Tagjainak és vezetőinek a nagy része az MSZP-ből lépett át a pártba. Aktív, mozgósítható, de nem nagy létszámú tagsága van, akik az utcai akciókban is ott vannak. Tagjai többsége középkorú, vagy a nyugdíjas korosztályba tartozik. A városi közgyűlésben a pártot 2 fő képviseli. A párt képviselői sokszor magányos harcosként is felléptek a korrupciós jelenségekkel szemben, vagy azon vadhajtások ellen amelyek ronthatják a városról kialakított képet.

Civil Fórum: Kizárólag helyi ügyekben lépnek fel. Tényleges hatásuk számomra nem mérhető. Időszakonként egy-egy sajtótájékoztató tartásával vetetik észre, hogy léteznek. A közgyűlésben egy képviselőjük ül.

Együtt: Tagjainak és a vezetőinek többsége a volt SZDSZ -ből lépett át a pártba. Néhány egyetemista fiatal jelenti soraik között az új arcokat. A közgyűlésben egy fő képviseli őket. Jelentős bázisuk a városban nincs. Nevükhöz fűződik néhány utcai megmozdulás megszervezése is.

Lehet Más a Politika: Jelenlétük a városban kevésbé érzékelhető. Tagságukról nincs információ. Megszólalásaik, a párt országos politikusainak helyi látogatásaihoz köthetőek.A közgyűlésben egy képviselőjük ül.

Magyar Munkáspárt: Biztosan léteznek, a város közéletében jelenlétük nem észrevehető. A közgyűlésben nincs képviselőjük.

Magyar Szocialista Párt: A 2010-es választási vereség helyben is érzékeltette a hatását, sokan elhagyták a szervezetet. Tagjaik egy része a DK-ba távozott, taglétszámuk az elmúlt években csökkent. Néhány fiatal mellett a többség az 50 év feletti korosztályba tartozik. Markáns ellenzéki szerepet nem tudnak a városban betölteni, ehhez a kellő támogatottságuk is hiányzik. Több utcai demonstrációt szerveztek, váltakozó sikerrel. Számos ügyben is megszólaltak, azonban ezek hatástalanok maradtak. Példaértékűnek mondható a nehéz sorsú emberek érdekében végzett tevékenységük. A közgyűlésben egy képviselőjük van.

Magyar Szolidaritási Mozgalom: A város közéletében különösebb hatás nélkül vesznek részt. Tagjaik ott vannak az utcai demonstrációkon, megmozdulásokon. A helyi szervezet több tagjai aktívan dolgozik, a debreceni hajléktalanokat segítő civilek között, már több éve.

Párbeszéd: Mondják, hogy páran vannak, én még nem találkoztam velük. A közgyűlésben nincs képviselőjük.

Talán a felsorolásból is látható, hogy igen különböző értékrendű, politikai nézeteket valló szervezetekről van szó. Sok esetben a közös múlt, az okozott sérelmek, személyes ellentétek szinte lehetetlenné teszik a politikai együttműködést is. A legtöbb párt és civil szervezet mögött kevés támogató van, szerintem az összes pártnak nincs 500 tagja a városban.

Számos kísérletről tudok, amikor két vagy több párt vezetői próbáltak közös nevezőre jutni. Ezek nem hivatalos, nem nyilvános megbeszélések voltak, eredménytelenül. Lehet tévedek, de úgy érzem, a pártok többsége már az év elején eldöntötte, hogy önállóan méretteti meg magát. Hogy ebben mekkora szerepe volt az országos pártközpontoknak, nem tudom, csak sejtem. Személyes véleményem kezdettől fogva az volt, hogy nem lenne szabad leírni a választókerületet - mondván úgysem nyerhető - hanem itt az alkalom, annak megmutatására, az ország második legnagyobb városában működő ellenzéki pártok értik az új idők szavát, képesek félretenni a pártérdekeket, és a siker reményében, példaértékűen összeállnak egy közös jelölt mellett.

Ha az információim igazak, akkor az MSZP városi, megyei vezetői szerették volna, ha a többi párt egyértelműen színt vall, az addigi mismásolás helyett. Ezért február 27-én, hivatalosan, levélben keresték meg az érintett pártokat. Mivel a levelet bedobta valaki a postaládámba, így idéznék belőle a kedves olvasónak:

"A MSZP Hajdú-Bihar megyei-, és Debrecen városi szervezete fontosnak tartja, hogy a megüresedett helyre, felkészült, alkalmas, olyan közismert személy kerüljön, aki képes a mai többségtől eltérő gondolatok képviseletére, megjelenítésére a közgyűlésben. Ezért nyitottak vagyunk arra, hogy a demokratikus ellenzék pártjaival, a civil szervezetekkel együttműködve, közös jelöltet állítsunk. A Jobbik és a Fidesz kivételével minden párttal hajlandók vagyunk együttműködni. Úgy gondoljuk, hogy a pártok saját érdekénél fontosabb, hogy megmutassuk, képesek vagyunk - itt Debrecenben is - a közös fellépésre, a közös jelölt állításra, vagy egy kiváló civil jelölt mögé felsorakozni. A szocialista párt természetesen tud saját, alkalmas jelöltet állítani. De úgy hisszük, hogy a közös fellépés, a közös kampány sokkal fontosabb, ezért minden más megoldásra nyitottak vagyunk. Hisszük azt, hogy ezt várják tőlünk a városban, a választókerületben élő, változást akaró emberek is. Az MSZP demokratikus párt. A döntés nem a fővárosi pártközpontban születik, hanem itt helyben, ahol a körülményeket, a választók szándékát jobban ismerjük."

Majd így folytatták:

"Közösen képesek lehetünk a Fidesz jelöltjét legyőzni. Ha nem ezt az utat választjuk, akkor csak azt mutatjuk meg, hogy nem halljuk meg, mit is mondanak, mit is várnak el tőlünk azok, akiknek elegük van a városban is a Fidesz uralmából."

Ha jól értelmezem a levelet, ebben szó sincs diktátumról, inkább a városért érzett felelősség az, ami miatt íródhatott. Sajnos akiknek szólt, az Együtt kivételével, még csak nem is válaszoltak. Ők egyértelműen elutasították a közös jelöltet. Közben a DK és az MSZP képviselői között továbbra is volt párbeszéd, még az is elképzelhető, hogy a későbbi DK-s jelölt személyében meg is tudtak volna állapodni. De közbe szólt a nagypolitika. Az MSZP miniszterelnök-jelöltjének, a DK elnökéről mondottak, kivágták a biztosítékot. A helyi egyeztetések látványosan megszakadtak, szinte biztosnak látszott, hogy a DK önállóan fog indulni, hiszen a 2014-es önkormányzati választásokon Debrecenben, jobb eredményt értek el mint a szocialisták. Hosszú hezitálás után, ez így is történt. Ha jól tudom, akkor a szocialisták tettek még egy gyenge kísérletet, a városban ismert, jelöltnek minden szempontból alkalmas civil fiatalember közös indítására, de ehhez sem találtak partnert. Hogy a háttérben mi folyt, azt nem tudhatom, a végeredmény a fontos. A demokratikus ellenzék, ilyen-olyan indokkal gyakorlatilag feladta a választókerületet, és egymás közötti harccá silányította le a voksolást, állított ki bizonyítványt, önmagáról.

Az időközi választáson a Fidesz és a Jobbik jelöltje mellett, még további hat jelölt /Civil Fórum; DK; Együtt; LMP; MSZP; Magyar Munkáspárt/ indult. Magáról a kampányról már korábban írtam /Kampány-mindenáron?/ az amúgy sem osztott vagy szorzott. A végeredmény már eldőlt akkor, amikor kiderült, hogy nem lesz együttműködés, nem állnak ki a pártok egy jelölt mellett. Egy más minőségű kampánnyal, hiteles együttműködéssel, egy közismert hiteles jelölttel, a Fidesz jelöltje akár még legyőzhető is lett volna, de minimum nem nyert volna kiütéssel. A demokratikus ellenzéki pártok számolgathatják a 10 százalék alatti eredményeiket, egyik sem lehet büszke az elért számokra. Nem azt mondom, hogy bujdossanak világgá. Egy időközi önkormányzati választás elvesztése még nem a világvége. Több is veszett Mohácsnál.

De talán itt az ideje - még nem késő - hogy valamennyi érintett párt újra gondolja a jövő évi stratégiáját, ha komolyan gondolják, hogy 2018 áprilisában kormányváltást szeretnének. A választási rendszer nem fog változni, aki ezt várja, az a Holdról jöhetett. Mai közvélemény kutatási számok pedig egyértelműen jelzik, egyedül nem megy! Ha csak arról szól a történet, hogy a pártelitek tagjai beevezzenek a bársonyszékekbe, akkor a boltot akár be is lehet csukni. A magyar választók nem akarják még egyszer átélni a 2014-es választási bohózatot, kizárt, hogy ehhez partnerek lesznek. Ha kell, akkor a "játékhoz" új "társat" fognak keresni, vagy a lábukkal szavaznak, és otthon maradnak. Az emberek józan többsége meg akar szabadulni Orbántól és cimboráitól. Azt várják a politikai pártoktól, hogy fejezzék be végre az egymással folytatott cicaharcot, ne azt akarják eldönteni, ki lesz az "úr" a kicsiny -még megmaradt - enyhén szagos szemétdombon, hanem viselkedjenek felelősen, tetteik is legyenek összhangban a szép, hangzatos szavaikkal. Választást nem a televíziók stúdiójában lehet megnyerni. Ha továbbra is azt látják a választók, hogy a szar passzírozása folyik, nem kegyelmeznek. Ennek pedig egyetlen nyertese lesz, a Várba költöző, "örökös miniszterelnök".

bl

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.