Ahogy én láttam - Bogya Pál fotókiállítása

A Fotobox-tól a Canon-ig

A kiállítás első fotója, egy kisiskolás vigyori kisfiú, aki alig bírja a nyakába akasztott fényképezőgépet. Ez az egyetlen kép, amit nem Pali készített – mivel ő szerepel rajta, mint a Pajtás újság fotográfusa.
 
 

Ahogy én láttam - Bogya Pál fotókiállítása

A Fotobox-tól a Canon-ig

A kiállítás első fotója, egy kisiskolás vigyori kisfiú, aki alig bírja a nyakába akasztott fényképezőgépet. Ez az egyetlen kép, amit nem Pali készített – mivel ő szerepel rajta, mint a Pajtás újság fotográfusa.
 
 
 
 
 

Ahogy én láttam - Bogya Pál fotókiállítása

A Fotobox-tól a Canon-ig

A kiállítás első fotója, egy kisiskolás vigyori kisfiú, aki alig bírja a nyakába akasztott fényképezőgépet. Ez az egyetlen kép, amit nem Pali készített – mivel ő szerepel rajta, mint a Pajtás újság fotográfusa.

Bogya Pál, a saját bevallása szerint csak alkalmazott fotográfus – sokak szerint beleértve magamat is, született fotóművész. 2010–ben költözött Nagyrábéra, én 1991-ben - ebben az évben születtem. Hamar elkerültem a kis faluból, és ritka haza látogatásaim miatt, csak közel két éve ismerjük egymást. Egy olyan kiállítás megnyitón találkoztunk először, ahová hasonló okból hívtak meg, mint most ő is - az aktuális kiállítóval folytatott beszélgetéssel nyissam meg a tárlatot. Akkor, mint az újságíró és a fotós hamar megtaláltuk a közös hangot, ma már több közös munkával a hátunk mögött Pali arra kért, hogy egy közös beszélegetéssel nyissam meg azt a különleges fotó kiállítást, ami a Fotobox-tól a Canon-ig öleli fel több tízéves munkásságát. Természetesen örömmel vállaltam ezt a megtisztelő feladatot. Február 27-én a Nagyrábéi Művelődési Ház és Könyvtár kiállítóterme adott otthont az Ahogy én láttam című kiállításnak. A másnap 60. születésnapját ünneplő fotós egész életútja köszönt vissza a képekről pontosan úgy, ahogy ő látta.

Ványai Gusztáv, Pali egyik régi munkatársa és barátja mondott pár szót a szerinte csendes, magának való, de mély érzésű fotográfusról. Majd jöttem én és a kérdéseim, a kapott válaszokkal pedig mindenkihez közelebb került a képek készítője. A kiállítás első fotója, egy kis iskolás vigyori kisfiú, aki alig bírja a nyakába akasztott fényképezőgépet. Ez az egyetlen kép, amit nem Pali készített – mivel ő szerepel rajta, mint a Pajtás újság fotográfusa. Már maga a Pajtás újság is megért volna egy külön interjút, de az idő rövidsége miatt, nem faggathattam erről, de megígérte még vissza térünk rá.

Tájak, templomok, múzeumok, emberek portréi, rendezvények különleges pillanatai, a Fotobox készítette fekete fehérben, majd a digitális technika által színesre festve keresték a néző tekintetét. A képek alatt sem cím, sem kép aláírás nem szerepel, miért - tettem fel kérdést - hiszen erre a kiállításra mindenki azért jött el, hogy megtudja, te hogyan láttad?

Soha nem láthatja két ember ugyanúgy ugyanazt a képet, hasonlóan talán igen. De az itt kiállított képek csak azt mutatják, ahogy én láttam. Nem szeretném befolyásolni a befogadót. Lehet, azon a képen ahol én csak a sötét felhőket akartam megörökíteni, mert éppen szomorú voltam, valaki meglátja a távoli napsugarat. - válaszolta Pali. Én pedig ez után a szép gondolat után, egy nagy filozófus szavaival bocsátottam nézelődő útjukra a megjelenteket. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” - Bogya Pál képei azt mutatják meg, hogy számára mik ezek az érdek nélkül tetsző, helyek, épületek, tárgyak, pillanatok.

De, nem csak a kiállítást ünnepeltük ezen az estén, hanem az alkotó születésnapját is. Kocsis Csaba meglepetés muzsikája és egy 60-as számmal díszített szülinapi torta könnyeket csalt a fotóművész szemébe.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a vagy.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk!

 
 

    Hozzászólás

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.