 |
|
|
| |
| VOX |
| Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát? |
|
|
|
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
|
|
|
|
|
SZIGORÚAN NYILVÁNOS! |
|
|
|
|
|
|
HOMOK UTCA
Bundás! Kenyeret!
vagy.hu | 2007.05.08.
|
 |
Küldje el ismerősének |
 |
Levél a szerkesztőnek |
 |
Nyomtatóbarát változat |
Apa! Mi az a májuselseje, kérdezi a kisfiam. Olyankor kimentek a munkások az utcára, és tüntettek, mondom. És mit kiabáltak? Azt, hogy: Bundás! Kenyeret! - mondom. De nekünk van bundáskenyelyünk, nyávog bele Lara. Akkor te nem mész tüntetni, kérdezi Máté. Nem, mondom. Akkor miért kiabálsz néha anyára? Csöndben kussolok. Fogom a kormányt. Nézek előre.
|
|
|
|
Május elseje gyerekkoromban mindig ünnep volt. Egy ideig a Nagyerdőn, aztán Leninvárosban, később meg Miskolcon, a Csanyikban. Egy kisgyereket mindig örömteli rettegéssel tölt el, ha sok ember között van, színes forgatagban, a lényegből még nem ért semmit, nem tudja, mi az a szakszervezet, mi volt Chicagóban, a nyolc óráról is csak annyit tud, hogy akkorra már az oviban kell lenni, mert anya megy dolgozni. Csak áll a forgatagban, kap szélrolót, vattacukrot, felülhet a lovacskára, a nagyok eszik a sörvirslit, ő meg retteg a többi gyerektől, azok is kapnak „valamit”, lehet, hogy többet, mint ő. Aztán már Leninvárosban a május elsejei felvonulás a névadóhoz méltóan, a sportpályán zászlógyakorlat, kék és sárga zászlókat lengetünk, aztán jön a gúla, úgy rendezzük, hogy lássuk a Talmaczi Jacqueline bugyis sunáját. Miskolcon meg a Csanyik. Harmincezer ember. Munkások. Nem követelnek bundáskenyeret, nyomják be torokszám a sörvirslit. Estére tombol az Edda meg a P. Mobil. (Online.) Jó volt. Irigyeltem az ifjúgárdistáktól a szimatszatyrot.
A véletlen úgy hozta, hogy (mint minden nap), munkával kezdtem a napot. Emmyben ültem hajnalban a számítógép előtt, aztán, amikor végeztem, leugrottam a családomért Pécsre. Mi az a cirka négyszáz kilométer? A gyerekeim már vártak, menjünk majálisba apa, követeltek. Pécsett még úgyse voltam majálison, amíg az autóig felvonultunk, kiabáltuk, hogy bundás! kenyeret! bundás! kenyeret! A Balokányban volt a majális. A Balokány valaha igazi néphely volt, szemben a Zsolnai gyárral. A Zsolnai gyár málladozó, szürke, hideg, de ipariszép elhagyatott épülettömbjével szemben van a Balokány. A feleségem összes rokona a Zsolnai gyárban dolgozott egy ideig, és, persze, a Balokányba jártak. Egyik fele strand volt, a másik ligetes, táncos ifjúsági park. A strand most zárva, a ligetet a majálisra megnyitották. „Pécs Európa Kulturális Fővárosa” molinó fogad, mögötte körhinta meg lovacskás, ferraris körforgó, céllövölde, műanyag szarárusok. Szóval, Európa. Felülnek a gyerekek a körforgóra, menetenként négyszáz forint (ikreknél mindig duplán kell számolni), tizenöt perc alatt többet költenek, mint amennyi annak idején a havi egyetemi ösztöndíjam volt. Apa, vegyünk valamit. Vegyünk, mondom, majális van, Dömötör Teklát nem idézhetem, hogy mi volt eredetileg a majális, nem mintha néprajzilag még éretlenek volnának, tudják, hogy mi a kakukkfű, amitől még a kakukk is fingik és elbódul, mi az a homoktövis, amiből Sanyimama szörpöt főz a Homok utcában, láttak már fafaragót, kékfestőt, szövőszéket, de most hagy legyen nekik majális. Veszek Máténak egy műanyag lángszórót kétezerötér’, Larának egy echte kínai-hungarikum pónilovat ezerötér’, már jó, hogy itt vagyunk. Bent, a Balokányban valami ritmuszavaros tűzoltózenekar játszik, aztán jönnek a mazsarettlyánykák, tizenhatan vannak, az harminckét szülő, meg a nyagyik, rokonok, tömeg van. Kilövöm a seggit, mondja Máté, és elkezd ratatatázni. Mondjuk, én is kilőném. Annak idején minden gyárnak, cégnek, vállalatnak hatalmas sátrai állottak, most csak rom van és homoktövishalom. Az MSZP sátra előtt néhány délelőtti alkoholista, a többi pártnak nem tellett sátorra, Zsolnai sincs. Egy sörsátorra azért még tellett, rajta felirat: „Pécs Európa Kulturális Fővárosa”. Előtte senki. Kultúra nincs. Egy helyen lehet enni, hosszú még az út Pestig, eszünk. Sült tarja, sült krumli, koviubi, ezerkettő, elfogadható. Nekünk. Előttem nyugdíjas házaspár, talán uránbányászok lehetnek, mert fut előttük a kép. Kérdezik, mennyi a virsli, mondják, mennyi, tán előrejön az öregben a régi május elseje, az anyád annyi, mondja a tehetségtelen pultos csajnak, ezér’ a halott kutyafaszáér’ annyi, mondja, kiegyeznek két pohár sörben. Lara bezabálja a flekkent, hisztizik, hogy megharapta a póni, neki is puska kell. Veszünk egy uzit ezerhétér’, lőjön le akit csak akar, majális van.
Valamiért a Bükköt meg Zemplént jobban szeretem, mint a Mecseket, de most a Mecsek szép. Alszanak a gyerekek, süt a nap, Anettal is béke van végre. Láttad ezt a sok alvadt arcot, kérdezi. Nem alvadtak, reménytelenek, mondom. Ennyi van nekik. Nincs Zsolnai, nincs bánya, csak a semmi van. Májusegy meg augusztushúsz. A sörvirsliből is csak az az egy pohár sör. Nem hallottam még arról, hogy a nyugdíjasoknak lenne szakszervezetük. Nyugdíjas párt alakult valamikor, de a nyugdíjasok nem hülyék, rájöttek, hogy csak a pénzért csinálják. Ez van. Szalad az autó, halkan duruzsol a zene, mögöttem Larának álmában is táncol a lába. Híreket mondanak. Budapesten elmaradt az SZDSZ majálisa, mert a Jobbik néhány aktivistája késsel támadta meg a liberálisok büfését. Kis ferdítés van a hírekben, szóvá is fogom tenni, mert a hírszerkesztő az egyik baráton barátnője, aki betér néha a Pottyantóba. Liberális büfés ugyanis nincs. Kétféle büfés van: aki ad hitelt, meg aki nem. Mindegy, hogy svájci frank- vagy forintalapút, de adjon. Holnap kiderítem, hogy ki kavarja a szart, mondom, május elsejét ki kell vonni a konvergencia-program alól. Eredetileg valamelyik faluban akartam megállni, mifelénk Borsodban, Hajdúban és Békésben minden falu futballpályáján majális van, de Anett azt mondta, Baranyában ez nem szokás. Nem hittem, el. Most már elhiszem. Amíg felértünk Pestre, egyetlenegy majálist, kirakodóvásárt sem láttam. Nem ütköztünk egy utcai futóversenybe, egy lovas felvonulásba, nem ütköztünk semmibe se. Az az ország, amelyik nem tud ünnepelni, az halott. Az saját magánál nem érdemel jobbat. Mert május elseje nem kommunista ünnep. Egyszerre pogány (azaz hagyományőrző) és szolidáris (azaz emberbarát). Ma már senki nem vonul ki az utcára, hogy a nyolc órás munkaidőt követelje. Örül, ha jut neki tizenkettő. Legfeljebb a Tescóban veszi meg a bundáskenyeret.
p.s. 1.: Két forrásból értesültem a liberális majális elmaradásának az okáról. Az egyik (roma forrás) szerint valóban megtámadták (szóban) az egyik cigány büfést a Hajógyári-szigeten, amire úgy ötven autóval érkeztek a rokon érdekvédők, akiktől aztán mindenki megijedt. A másik (mondjuk, liberális) hírforrás szerint évek óta senki nem kíváncsi a liberális majálisra, egyszerű oknál fogva, a Hajógyári-szigetre gyalogolni kell, a Ligetbe meg elvisz a kisföldalatti meg a troli, ha unják az emberek a banánt, akkor ott van az Állatkert meg a Vidámpark. Az utóbbi hónapok koalíciós vitái miatt nem engedhették meg, hogy az új pártelnök, Kóka húsz ember előtt beszéljen, amíg Gyurcsányt máshol simogatják.
p.s.2.: Ha Európáról beszélünk, azért a Nagyerdő mégse a Balokány…
|
Ficsku Pál
|
|
|
|
|
|
| |
|
 |
|
|
|
|
|
Mit tehetünk önmagunkért?
|
| IGEN BÉLA MEGVAGYUNK!
AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT!
IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ... |
| 2010.01.14 07:57:35 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
"„Minden korosztály más…”..." |
|
|
|
