 |
|
|
| |
| VOX |
| Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát? |
|
|
|
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
|
|
|
|
|
SZIGORÚAN NYILVÁNOS! |
|
|
|
|
|
|
HOMOK UTCA - Az Új Áprilisi Front
vagy.hu | 2007.04.16.
|
 |
Küldje el ismerősének |
 |
Levél a szerkesztőnek |
 |
Nyomtatóbarát változat |
Hír: Az Új Generáció szorgalmazza, hogy a politika térjen vissza a felsőoktatási intézmények közé, ahonnan azt a rendszerváltás évében száműzték, jelentette be Léderer András, az SZDSZ ifjúsági szervezetének elnöke szombaton Miskolcon (Index.2007.04.13.). No, most én megelőztem az összes párt ifjúsági szervezeteit, abban az időben Miskolc mellett Emmyben a politikának az óvodába való bevezetését szorgalmaztam, gyerekeimmel együtt megalakítottuk az Új Áprilisi Frontot.
|
|
|
|
Pontosan egy hónapja nem írtam a Homok Utcába, még március elején falura menekültünk Budapestről, akkor geopolitikai okok miatt, most meg a nyugalom miatt. Családi (asszony, gyerekek, jómagam) konszolidációs és konvergencia-programot dolgoztam ki, az, hogy újra írok, ennek az eredménye. Eredetileg nem akartam én politikáról írni, de jött ez a kora tavaszi, szubtrópusi melegfront, fájt a gerincem, a lábam, minden szakadt szét, valahogy össze kellett rakni a dolgokat. Akkor hívtam életre a Frontot. Amikor az újgenerációs bácsi jelentgetett, a Front tagjai az alábbiakat csinálták. A tisztaságüggyel, öltözködéssel és népességüggyel foglalkozó feleségem mosogatott. Az újgenerációs családi ombudsman és cumiügyi népbiztos kislányom éppen a néger kisunokájának a szájába akarta betömni az óriási békás cumiját, miközben a maradék spenóttal parókázta a baba kopasz fejét, a munka- és bugárügyi miniszter, a kisfiam éppen egy pálcikával terelgette a hangyákat melózni. (Mostanában sokat nézi a tévét, állandóan azt hajtogatja, hogy apa, nekem még nagyon sok fontos dolgom van az életben, ha felnőtt leszek. Meg azt is mondja, hogy a „budos bugarak” nem dolgoznak, mint te, akkor ne is egyenek hamikát.) Én pedig, a megélhetési rabszolga, egyben a Front elnöke a kerítést festettem, az egyik rudat pirosra, a másikat meg fehérre, a fiam akarata így. (Akárcsak a piros Skodát.) Néhány nappal ezelőtt, amikor a festést kezdtem, egy helyi kocsmai haverom, főállásban diszleksziás joghallgató, amikor meglátta a színkavalkád kezdeti nyomait, boldogan kérdezte, árpádsáv, végre megtértél testvér. Amikor mi március tizenötödikén vidékre menekültünk, ő Pestre készült, ünnepelni a forradalmat meg hallgatni Viktort, utána boldogan mutogatta a Rákkeltőben, hogy együtt utazott A Répássy Robival, képzeld, Pali bácsi, még a gyerekét is hozta, tényleg ott volt a gyerek a mobilban. Nem árpádsáv, mondtam, ez a Diósgyőr meg a Loki színe, mutattam a gyepen pihenő labdát, adidas, nyugati, sajnos, a ruszkik is ilyennel játszanak, piros-fehér, ez elé fogom tenni a zöld torino-kaput, amit megígértem gyereknapra.
Szóval, én a kaput festettem, miközben a fiatalember arról beszélt Miskolcon, hogy be kell engedni a politikát az egyetemekre. Én, mondjuk, a magam részéről már az óvodában kezdeném, annak idején, amikor Sólyom Lászlót beiktatták, el is panaszoltam neki, hogy nincs demokrácia, a demokráciának vége van, nincs szabad jelválasztás, a kisfiamnak nem lehetett Tigriskombájn a jele, a lányomnak meg a Gyagyakutya, azóta se történt semmi. Nem baj, itt van az Új Áprilisi Front, piros-fehér a szív, ződ a gyep.
Engedjük be a politikát, mondja az egyik fiatal. Forradalom kell, mondja a másik. Én, mint állandósult figuraleső, az emberi butaság és bunkóság, gyűlölet legszélsőségesebb megnyilvánulásait hallgatom naponta. Néha eszembe jutnak a régi szép idők (negyvenévesen nosztalgiázni?, talán ez is bunkóság…), amikor még minden szépnek tűnt. Emlékszem, néhány hét telt el csak, amikor az egyetem büféjében, a történelem-könyvtárban Nagy Pistánál vagy éppen valamelyik kocsmában szinte mindent aláírtunk. Mindenféle beszervezést. A Hitel című folyóirat megalapítását, a Fideszét, a Hálózatét. Emdéef, Fidesz, Szadesz, mindegy volt, csak ne kisz. A helyzet romlását akkor kezdtem el érezni, amikor az egyik alakuló párt fiatal aktivistája boldogan újságolta a Kohászban, hogy szolgálati autót kap. Nekem már volt kék útlevelem, azt hittem, az a jólét netovábbja, na de autó? Ingyen? Akkor még csak három ismerősömnek volt autója, Kopasznak egy huszonöt éves Skoda, Atesznak egy rozzant Kispolszki meg Subarudinak egy Kabrió. Ugyanezt a fiatalembert, ma már középgeneráció, a napokban láttam az egyik reggeli tévéműsorban, elegáns öltöny, hanyag gondolatok. Öt perc műsoridő, ennyi, a legveszélyesebb véleményformáló erő. Az, hogy a diszleksziás joghallgató haverom, mostanában csak Győztesnek nevezem, Viktor után szabadon, a Kurucinfóból táplálkozik, talán az én bűnöm is, bár nem tudom. Én is olvasom.
Néhány hete megjelent egy interjú Vitányi Ivánnal, aki egy Új Márciusi Front hiányáról és szükségességéről beszélt. Nem volt túl nagy visszhangja. Éppen Bogácson ültem a forró vízben, próbáltam összerakni magam. Sütött a nap, könnyű volt a fröccs, szépek a lengyel meg az ózdi kisnyugdíjasok. Baráti házaspár fürdőzött két nagycsoportos korú gyerekkel. Alábújtam a víznek, néha kijöttem alóla, hallgattam őket foszlányokban, szeretek ilyen szellemi puzzle-t játszani. Egyik kibújásomkor már üvöltöttek. A gyerekek. Az egyik, hogy hajrá Viktor! A másik, hogy gyerünk, Ferkó! Aztán víz alá nyomták egymást. No, ekkor gondoltam az Új Áprilisi Front megalakítására.
p.s.: Miközben a szombati napomat a családkonszolidációval és kerítésfestéssel töltöttem, maradt időm azért egy kis figuralesre. A készülő könyvemhez gyűjtök anyagot, kikapcsol. Reggel egy kis faluban voltam, ahol matematikai problémáim adódtak, nem tudtam összeadni, hány gyerek rohangál az udvaron. Este meg egy fiatalembernél voltam Miskolcon, mielőtt elkezdtünk beszélgetni, lehalkította a zenét. Nem biztos, hogy magának ez tetszik, mondta. Kárpátia szólt, refrénileg kihegyezve a rohangáló kisgyerekek kiirtására. Szép zene volt. Amikor olvastam a fentebbi hírt (sic!), arra gondoltam, nem az egyetemekre kellene beengedni a politikát, az emberek életéből kellene kiirtani.
|
Ficsku Pál
|
|
|
|
|
|
| |
|
 |
|
|
|
|
|
Mit tehetünk önmagunkért?
|
| IGEN BÉLA MEGVAGYUNK!
AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT!
IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ... |
| 2010.01.14 07:57:35 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
"„Minden korosztály más…”..." |
|
|
|
