 |
|
|
| |
| VOX |
| Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát? |
|
|
|
|
| |
|
| |
|
| |
|
| |
|
|
|
|
|
SZIGORÚAN NYILVÁNOS! |
|
|
|
|
|
|
Várakozáson felül
A debreceni nemzetközi művésztelep összegző kiállítása
vagy.hu | 2006.08.22. | Bartkó Péter Szilveszter
|
 |
Küldje el ismerősének |
 |
Levél a szerkesztőnek |
 |
Nyomtatóbarát változat |
Kert, város, szerkezet. Ezek a hívószavak végül inspirálóan hatottak. A tág fogalomkörre az alkotók invenciózusan reagáltak, olyan művészeti látásmód tört be Debrecenbe, amit eddig legfeljebb csak elszórva érzékelhetett a város műkedvelő és műértő közönsége. Itteni mércével mindenképpen új formanyelv, izgalmas kísérletek, reflexiók születtek. Az első Debreceni Nemzetközi Művésztelep eredményesen zárt.
|
|
|
|
Képzőművészet alatt a cívisvárosban sokáig nem történt semmi, az elmúlt évben és idén ugyan már érzékelhető volt némi vibráció, néhány vendégkiállításnak köszönhető nehézkes előremozdulás. A leginkább tavaszi és őszi tárlatra szűkült képzőművészeti életet eddig a formák dohos ismétlődése, helyi és környékbeli alkotók saját szemléletmódjukba börtönzött korszerűtlen művészeti termése bélyegezte meg. Persze, alkalmanként itt is születtek szokatlan és értékelhető dolgok, ezek száma oly elenyésző volt, hogy nem lehetett beszélni fordulatról.
|
Hibrid arccal előre!
Éppen a DNM kapcsán írtuk le korábban, valójában a kulturális élet helyi irányítóinak és szervezőinek bátorságán, esztétikai érzékén múlik, hogy hosszútávon a lokális és regionális művészetszemlélet tud-e olyan rangra emelkedni, amely komolyan vehető, s amely a bebetonozott pozíciókat és hagyományokat felszámolja. Az országos nyári tárlatnak ez még nem sikerült, köszönhetően a lokális tendenciák uralmának (noha itt is találni kimondottan izgalmas kísérleteket). A nemzetközi művésztelep térinstallációi, kirakat-kiállításai viszont Debrecenben eddig még nemigen tapasztalt üzenettel érkeztek. A kolónia záró kiállítása pedig arról győz meg, a rögtönzött képzőművészeti happeninget később nem azért kell folytatni, mert a szokványos művésztelepek hagyományaival ellentétben nem együttmozgó alkotók művészeti körére épít, éppen ellenkezőleg, nyitott és egymás számára ismeretlen művészeket és művészetfilozófiákat hoz össze. És nemcsak azért, mert a többnyire fiatal alkotók akciói szorgosan keresték közönségüket, hanem mert izgalmas kifejezésmódokra találtak rá. Pedig félő volt, hogy a művésztelep, amely esetlegesen szerveződött – ezt a záró kiállítás megnyitóján Turi Gábor kulturális alpolgármester is elismerte – éppen hibrid arca ellenére nem tesz majd eleget a mindenki számára új kihívásoknak. Nem így történt, s ez reményteli távlatokat ígér.
|
Ironikus, kritikus térben
A nemzetközi művésztelep alkotói számára nem volt szigorú tematikai megkötés, a kert-város-szerkezet fogalomkör tág teret nyitott, ennek ellenére mindegyikük igyekezett komolyan venni a feladatot, bonyolultabb vagy meghökkentő jelentésmozzanatok ívét rajzolva meg. Nem lehet egységes szemléletmódot felvázolni, amikor a kolónia alkotásairól beszélünk, de elmondható, hogy a művésztelep záró kiállítását a nonfiguartivitás, az irónia, az önreflexió, pop-art, konstruktivista stb., tehát mindenképpen a huszadik század második fele és napjaink irányzatait megragadó szemléletmód és technikai sokszínűség jellemzi. Mindenképpen a világ lakhatósága, az idegenség művészet általi megszelídítése tűnik úgy ahogy legtöbbjüket töprengésre késztető elméleti problémának.
|
És megjegyzendő, a néhány figuratív alkotás sem szűkül a mimézisre, a valóság(komponensek) szolgai leképezésére, mindegyikük finom ideológiai, kritikai és filozófiai térbe merül. Külön öröm, hogy azok a debreceni alkotók, akiknek alkotásait már ismerhetjük több helyi művészekből álló csoportos kiállításról, a kolóniában tevékenykedve korábban tőlük nem látott formával és tartalommal bővülő művészetet hoztak, említsük akár Süli-Zakar Szabolcs installációit, László Jánosnak a fogyasztói társadalom és transzcendens viszonyát boncolgató ironikus nyomatait vagy Kővári Attila szellemes mesekönyv-alkotását. A telep külföldi és budapesti alkotói szintén gazdag intellektuális kínálattal búcsúznak. Baglyas Erika installációja leginkább ismeretelméleti kérdéseket tesz fel, Ferenczy Zsolt játékos performansznak is felfogható kertvárosi ténykedését szellemes fotósorozat őrzi, Tamási Claudiát a monotípia és digitális technika házasításával a valóság virtualizálása és újrateremtése foglalkoztatja. Az izraeli Iram Uri fotói közül az egyik mintha a test és szimuláció baudrillard-i fogalmait emelné be (csak látszólag egyszerű szociofotó), a francia Vrillet Anne-Michelle a (város)struktúra, a verbális, vizuális kultúra és a palimpszeszt hagyomány viszonyával operál, a litván Audrius Jankauskas zaklatott ecsetkezelésű képe (a nagytemplomos) kritikusan reagál a „valóságra” s a szakrális szerepét átvevő mediatizált jelenségekre. Lehetne sorolni a többi alkotót is, de hosszú lenne a névsor. Mindent egybevetve, a nemzetközi művésztelep a vártat felülmúlóan jól szerepelt. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy ennyivel be kell érni, élesebb koncepcióval hosszútávon lehet majd igazán termékeny. Legyen az.
(A kiállítás szeptember 8-ig tekinthető meg a Belvárosi Galériában)
|
|
|
|
|
|
| |
|
 |
|
|
|
|
|
Mit tehetünk önmagunkért?
|
| IGEN BÉLA MEGVAGYUNK!
AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT!
IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ... |
| 2010.01.14 07:57:35 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
"„Minden korosztály más…”..." |
|
|
|
