VOX
Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát?
a hegyekben
a tengerparton
a Balatonon
Erdélyben
Európán kívül

 
Nass

Fotó, átok, szépfiú
 
Légbukfenc

Nemcsak a motorosoké a világ
 
Zenezis

Ezt vártuk!
 
SZIGORÚAN NYILVÁNOS!
  Főoldal / Kultúrkraft / Halódó, de nem meghaló  
     
Az Ön neve:
E-mail címe:
A címzett neve:
A címzett E-mail címe:
Halódó, de nem meghaló
A tavaszról rajzoltak - kiállítás a Malomparkban

vagy.hu  |  2005.07.31.  |  Bartkó Péter Szilveszter
 
A fotó képeslapként elküldhető: 
Küldje el ismerősének
Levél a szerkesztőnek
Nyomtatóbarát változat
 
Az idei sajtófotók után másik, ugyancsak sajtóhoz kötődő kiállítást nézhet végig a debreceni közönség. A karikatúra ma egyre inkább háttérbe szorul, ahogyan a nyomtatott sajtó is nehézségekkel küzd.
 

A IX. Magyar Karikatúra Művészeti Fesztivál vándorkiállítása semlegesnek tűnő tematikával mutatkozik. A tavasz rendszerint a megújulás, újrakezdés hagyományos szimbóluma, az az évszak, amelyhez törvényszerűen a vidámságot, feldobott életérzést szokás kapcsolni. A legnevesebb rajzolók új ötletekkel nyúlhattak hozzá a szerelemhez, erotikához, a télbúcsúztatáshoz és egyáltalán a tavasz színeihez. A kiváló hazai katrikaturisták közül sokan képviseltették magukat a Malompark kiállításán, vegyesen értékelhető, a maga nemében mégis szellemes anyaggal; viszont a felvonuló sok nagy név mellől hiányoztak még néhányan, például Kaján, Menkó és Lehoczki stb. Ennek ellenére mégis kellemes élményt nyújtott, hogy ez a fölöttébb értékes, de halódó műfaj, ha manapság a sajtóorgánumok hasábjain visszafogottan is, mégiscsak számot ad magáról.


Míg korábban a karikatúra a napilapok fontos kiegészítője volt, mára csak elvétve fordul elő; a sajtó és a hazai humor folyamatos változásával mintha kisebb lenne rá az igény. Pedig egy jobb karikatúra a maga iróniájával adott esetben kifejezőbb a hosszas publicisztikák és más könnyed klasszikus műfajoknál. Minthogy egyetemes nyelvként működik.

A karikaturista a rajz eszközeivel, kreatív asszociációk segítségével mond markáns véleményt a közélet ügyes-bajos dolgairól; de ahogyan más újságíró műfajokban, úgy a karikatúrában is van limonádé, gyengébben sikerült, vagy semlegességet preferáló alkotás. A vándorfesztivál anyaga ez utóbbiból táplálkozik. Sokkal nagyobb szerepet kap a rajzolók találékonyságának és kedvesen ismerős stílusának bemutatása, mint a közéletből merítő, arról véleményt formáló munkák kitárulkozása. Így a valóban vicces vagy inkább ötletes, de a tavasz témához óvatosan viszonyuló rajzokat láthattunk. Ez a langyos viszony olyan, mint a tavaszi hóolvadás, teljesen elmarasztalnunk mégsem szabad.


A karikatúra sok mindent elbír, az elegáns könnyedségtől kezdve az ütős fricskáig, s erre bizonyság ez a kiállítás. Mert a langyosabbnak mondott, semleges rajzok mellett vannak alkotók, akik e kiállítás erejéig is vállalták a kritikus szemléletet. Ezek a munkák – Dallosé, Földesé és Jelenszkyé – rendre a hazai politikai élet szánalmas kisszerűségét hangsúlyozzák a tavaszban, mások pedig szociográfiai aspektusokat emelnek ki. Ugyanakkor a többi karikatúraszerző közszemlére bocsátott anyagai közül csak kevés az, amely ne tudta volna meghökkentően, újszerűen értelmezni a burjánzó évszakot. Feladatuk azért is lehetett nehéz, mert egy teljesen elcsépelt, az idők során kiüresített karikatúratémáról van szó.


Legtöbbjük – az említetteken kívül a szakma elismert rajzolói, Sajdik Frenc, Halász Géza, Békési Joe, Marabu, Korompay Dóra, Léphaft Pál stb. – kreativitása bebizonyította, ez nem így van, a tavasz témában még sok eredetiség rejlik. Mégis elképzelhető, hogy a közönség jobban megszólítva érezte volna magát a közéletiség, a magyar valóság, a magyar kisember sorsának erőteljesebb hangsúlyozásával. De - ahogyan Virág elvtárs fogalmazott – „spongyát rá!”, hiszen az a műfaj adott most életjelet magáról, amelyért nagy kár lenne, ha végleg elveszne az újságokból. S ez nem is fog bekövetkezni addig, amíg az utolsó mohikánoknak van véleményük. Legyen véleményük.

 

 
 
Mit tehetünk önmagunkért?
És MOST hogy vagytok? Béla
2010.04.14 15:50:53
Mit tehetünk önmagunkért?
IGEN BÉLA MEGVAGYUNK! AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT! IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ...
2010.01.14 07:57:35
Mit tehetünk önmagunkért?
No, megvagytok még? Béla
2010.01.13 10:02:47
 
ARCÉL
"„Minden korosztály más…”..."


Keresés
Keresendő:

Hely:





Hírlevél
Kérek

hírlevelet!