VOX
Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát?
a hegyekben
a tengerparton
a Balatonon
Erdélyben
Európán kívül

 
Nass

Fotó, átok, szépfiú
 
Légbukfenc

Nemcsak a motorosoké a világ
 
Zenezis

Ezt vártuk!
 
SZIGORÚAN NYILVÁNOS!
  Főoldal / Tükröm, tükröm / "Szabó Isván, Nádudvar"  
     
"Szabó Isván, Nádudvar"


Népszabadság  |  2004.10.30.  |  Pünkösti Árpád
 
A fotó képeslapként elküldhető: 
Küldje el ismerősének
Levél a szerkesztőnek
Nyomtatóbarát változat
 
Így jelentkezett be telefonon valaha lapunk egy-egy rázósabb cikke után: "Szabó Isván (nem is hallható t-vel), Nádudvar" - és már mondta is, kerülgetés nélkül, a véleményét. A sikeres magyar mezőgazdaság egyik atyja nyolcvanévesen is aktív: májusban újabb három évre választották meg, immár negyedszer a KITE vezetésébe.
 

Ő a Kukorica és Ipari-növény Termelési Egyesülés felügyelő- bizottságának az elnöke. Élete hatvannál több felnőtt esztendejében sok mindent kipróbált, és parasztemberként mindent elért, amire a rendszer és tehetsége lehetőséget adott. A legfontosabb: sáros szülőfalujában, a ma kívül-belül város Nádudvaron "társadalmi kedvenc".

1952-ben, huszonnyolc éves korában azzal választották meg a Vörös Csillag Tsz elnökévé, hogy "Tán\' ez a Pista nem lesz olyan rongy, mint a többi kommunista!". 1959-ben Nádudvaron még három másik szövetkezet is volt, mégis az övékébe léptek be a legtöbben. Az, hogy a Vörös Csillag lett az ország legnagyobb szövetkezete, feltette őket a protokoll-listára. Az elnök évtizedeken át képviselő, a központi bizottság tagja, pár évet lehúz az Elnöki Tanácsban, sőt végszóra a politikai bizottságban is. Megbízatásai eleinte a legnagyobb szövetkezetnek, a parasztembernek szóltak, majd egyre inkább neki magának: józanságának, eredményeiknek.

Erdei Ferenc, Fehér Lajos, Dimény Imre különféle tanácskozásokra invitálták, ahol rengeteg gondolatot csipegetett fel. A mezőgazdaságnak úgy lett a "professzora", hogy mindenre figyelt, és a páratlan információtengerben jó ösztönnel válogatott. Tekintélyét alátámasztja, hogy a téesz sosem veszteséges. Azon pár elnök közé tartozott, aki a törvény tiltása ellenére kiadta részes művelésre a kukoricát. Hogy a rendszer ezt nagy vita után elfogadta, abban Szabónak döntő szerepe volt. Erdei, Fehér, Dimény tisztában volt vele, hogy a magyar mezőgazdaságra nem lehet ráhúzni a szovjet agrárpolitikát. És ő jó tanítványuk volt. Egyedül Magyarországon mondták ki, hogy a háztáji gazdaság szerves része a nagyüzemnek. És az eredmény: a sertéshús, a baromfi fele, a tej harmada a háztájiból került ki, a zöldségről, gyümölcsről nem is beszélve. Csoda történt: Magyarország megközelítette a francia mezőgazdaságot, Skandináviát: egy főre 1,5 tonna gabonát, 170 kiló húst termelt - ami ma álomnak is merész.

Szabó Istvánnak a tagok érdekeltsége miatt sem volt komoly ellentéte az emberekkel. Nem azért haragudtak rá, mert lopott, hanem azért, mert "nem szeret fizetni!" - mert a fejlesztésekre ment a pénz. Az elnöki székből 38 és fél év után, 66 évesen, 1990-ben ment nyugdíjba - a rendszerrel egyszerre járt le a megbízatása.

Az 1990-es társadalmi fordulat megviselte. Reálpolitikusként tudta, hogy a politikai rendszerváltás gazdasági rendszerváltással jár. Nem vitatja, hogy le kellett bontani a régi gazdálkodási rendszert. A fájdalom az, hogy csak csákányt ragadtak. Nem döntötték el, hogy hány év alatt bontják le a régit, hogy mi lesz helyette, miként fogják dotálni a termelést és a nemzetközi piacra jutást, hanem az egészet a szabadesés törvényére bízták. El is vesztek külföldi piacaink. Miközben az unióban kilenc százalékkal nőtt a termelés, nálunk 30-40 százalékot zuhant. Kisebb a jövedelem, kétszer annyiba kerülnek a mezőgazdasági termékek, és kétszer annyi erőfeszítésbe kerül majd a visszakapaszkodás. De még ez a gyengén teljesítő mezőgazdaság is képes volt tavaly kétmilliárd dollár bevételre. Jó előkészítéssel, megfelelő minőséggel másfélszer-kétszer ennyi is lehet az export. Ez a kivezető út, mert arra nem lehet számítani, hogy hamarosan újból 240 liter tej vagy 80 kilónyi hús lesz itthon az egy főre jutó fogyasztás.

Szerinte felelősségteljes ember csak unió-párti lehet. Egy kis ország nem bolyonghat egyedül. Öröm, hogy az egyesült Európában az agrárpolitika igazán közös. Már most is nagy pénzt kapunk, de azt az istenadta adottságot, hogy az ország területének kétharmadán lehet mezőgazdasági termelést folytatni, ki kell használni. Három, öt vagy tíz év alatt a tőke- és a földkoncentráció be fog következni. Ma a 84 milliárdos KITE a legnagyobb integrátor Magyarországon. Az érintett gazdálkodó szervezetek kétharmada csak az ő kezességével tud hitelhez jutni - vagy fel is veszik helyette, és átadják neki. Szomorú kritika, hogy az üzemeknek csak a harmada hitelképes!

Úgy látja, rengeteg a Tiborc, nemcsak az ellenzékben, hanem a baloldalhoz közel állók körében is. Kemény, nagypolitikára tartozó gondok is vannak, ezek képviseletét nem akarja magára vállalni. Átmeneti korszakban vagyunk, le kell csillapodni. Szerencsére sok vita, jogos és jogtalan elégedetlenség után megállt a rombolás. Valamennyire nyugalom van a falvakban. A társadalom nyugalmát csupán itt nem lehet megteremteni, de ha nincs béke a falun, labilis a hatalom.

Nyolcvan év sérelmeiről azt mondja: aki sokáig van a pályán és mutatja is magát, azt rugdossák, de ő nem szeret panaszkodni. A nádudvari szövetkezet leépülését rosszul éli meg, de a KITE és Nádudvar nevét Európában és Amerikában is sokan ismerik. Ehhez neki is köze van. Nyolcvan évéből húsz úgy rossz, ahogy volt, de ezt sem tagadja meg. Egyik történelmi vízválasztót sem kedveli. Trianont is sajnálja, de ha akkor élt volna, tudomásul veszi, mint őseink: ők sem tudtak ellene tenni. Amikor a téeszbe belépett, azt mondta, ha nem halnak bele, jó lesz - végül megbékélt a rendszerrel.

De erre az 1965-85 közötti időszakra esik a magyar mezőgazdaság fellendülése, ekkor tudták a megalázott, szétzilált parasztságot hadra fogni, az említett csodát véghez vinni. Úgy érzi, mindeközben ember tudott maradni: Magyarországon nem köpik le a parasztok.

Emlékek? Például Kádár? Egy történetet említ: 1963-ban U Thant ENSZ-főtitkár látogatása után 25 kegyelmi kérvényt gurított be az Elnöki Tanács elé. Hagyjuk a neveket, hogy kik mondták: nem lehet a bírósági ítéletet revízió alá venni. Erdei kétszer felszólalt mellette, és kétórás vita után átment. Ekkor valaki még felvetette, hogy amnesztiát kap egy paraszt, aki meg akarta ölni a párttitkárt. Kádár rászólt: ne kezdd már elölről: nem ölte meg! Ezzel együtt: akinek a szájára nem jön egy dal sem, aki csak akkor mosolyog, ha fényképezik, annak a lelkében nincs béke - mondja. Mégis becsüli Kádárt, mert a vaskalapos oroszokkal elfogadtatta, megvédte az agrárpolitikát, a gazdaságpolitikát.

www.nol.hu

 

 
 
Mit tehetünk önmagunkért?
IGEN BÉLA MEGVAGYUNK! AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT! IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ...
2010.01.14 07:57:35
Mit tehetünk önmagunkért?
No, megvagytok még? Béla
2010.01.13 10:02:47
Mit tehetünk önmagunkért?
B
2010.01.01 12:28:12
 
ARCÉL
"„Minden korosztály más…”..."


Keresés
Keresendő:

Hely:





Hírlevél
Kérek

hírlevelet!