VOX
Hol töltené legszívesebben a nyári szabadságát?
a hegyekben
a tengerparton
a Balatonon
Erdélyben
Európán kívül

 
Nass

Fotó, átok, szépfiú
 
Légbukfenc

Nemcsak a motorosoké a világ
 
Zenezis

Ezt vártuk!
 
SZIGORÚAN NYILVÁNOS!
  Főoldal / Kultúrkraft / Koldusé? Hercegé?  
     
Koldusé? Hercegé?
Bonifác, a figurász a Vojtina Bábszínházban

vagy.hu  |  2004.04.29.  |  Zöld Péter
 
A fotó képeslapként elküldhető: 
Küldje el ismerősének
Levél a szerkesztőnek
Nyomtatóbarát változat
 
Mutatványosok, artisták, torzszülöttek, bohócok szomorú és vidám változatban, vásárról vásárra, városról városra vándorló komédiások – ők teremtik meg a drámát és a játszást, miután az antik kor színpadának múzsáihoz évszázadokra mindenki hűtlen lett. E korszak angoljairól írja Szerb Antal, hogy „olyanfajta lélekkel mentek a színházba, mint a spanyolok bikaviadalra”. Ha a Vojtina pódiumára begördített cirkuszi kocsit nézzük, meg az ablakán kikandikáló figurákat, e kijelentést csak egyetértő bólogatás és némi kellemes aha-élmény kíséretében idézhetjük fel.
 
Pillanatnyilag jótékony homály fedi még, hogy Harry Potter és bizonyos gyűrűk urának fényében mennyire számít még Mark Twain Koldus és királyfija örökbecsű ifjúsági gyöngyszemnek, ám a benne megjelenített egyszer fent, másszor lent motívuma (meg az önazonosságnak tükröt tartó forgandó szerencséé) szemmel láthatóan otthonra lelt az alakoskodók között, akik egyforma biztonsággal mozognak a vásári kavalkádban és az udvari intrikákban.


Első pillantásra talán nem is annyira egyértelmű, hogy miért olyan hatalmas rendezői trouvaille a kerettörténet beiktatása. Azon túl, hogy jó alkalom Varjú Tracy és a sziámi ikerpár meséjének hangulatfestő felvillantására (épp csak annyira szívszaggatóan, amennyit Dickensen, no és persze Mark Twainen edződött horizontunk még el- és befogad), igen szépen, feltűnés és didaxis nélkül köti a játékban szereplő VIII. Henrik, valamint rövidebb-hosszabb ideig uralkodó gyermekeinek korához az eseményeket. Szigorúan színháztörténetileg összefoglalva: vándortrupp adja elő annak az Edwardnak a történetét, akinek elkötelezett protestantizmusa szerencsésen befolyásolta a színtársulatok sorsának alakulását, hogy aztán rövid és a komédiázásnak kevésbé kedvező intermezzo következzék Mária nevű féltestvérének személyében (akit a közérthetőség kedvéért csak Véreskezűnek aposztrofált a brit népi humor), míg végül elérkezik a másik féltestvér, Erzsébet regnálásának ideje – innen pedig Shakespeare-ig és a Globe-ig nincs megállás.


Leleményes a térben és időben három különböző egységet jelentő helyszín tagolása (külön dicséret illeti az igényes díszlet- és látványtervezést). A vojtinásokat sosem lehetett azzal vádolni, hogy visszariadnának a bábozás újszerű, vagy nem bevett, vagy általuk még nem használt technikáinak kipróbálásától: szinte mindent megmutattak már, amit a műfajban fel lehet vonultatni (kesztyűs, egész alakos, háttérből mozgatott pantomimes megoldások) – a mostani nagy ötlet a festett paravánnal/paraván mögül manipuláló megjelenítés. Az egyébként korhűségre törekvő előadásban kissé talányos a reneszánszhoz képest pár száz évvel későbbi kerékpár szerepeltetése, bár kétségtelen, hogy a funkciójából adódó lehetőségek nem maradnak kiaknázatlanul.


Hibátlanul kivitelezett, bravúros rendezői koncepciót láthattunk, teljesen adekvát és szép színpadképet; nem csekély dramaturgiai teljesítmény az ifjúsági regény terjedelmű alaptörténet adaptációja; a társulat játékkedve és lelkesültsége pedig töretlen lendületben. Ez utóbbi annál dicséretesebb, mivel bizony felmerül a kérdés: vajon nem támaszkodott a rendezés indokolatlanul súlyos mértékben színészi képességekre és színészi feladatok teljesítésére. (Bár Nagy Viktória/Lady Victory/Vicky és Vicky, sziámi duett kiemelkedő produkcióját figyelve meg kell jegyeznünk, hogy ezek az elvárások távolról sem maradtak beteljesítetlenül.)

Bonifác, a figurász
Mark Twain meséjéből írta: Kaszás Villő
Rendezte: Rumi László
Kosztümök és bábok: Fekete Dóra
Zene: Csörsz Rumen István


 

 
 
Mit tehetünk önmagunkért?
És MOST hogy vagytok? Béla
2010.04.14 15:50:53
Mit tehetünk önmagunkért?
IGEN BÉLA MEGVAGYUNK! AZ ÉVEK CSAK TELNEK-TELNEK , EGYHANGUAN, DE CSAK ELJŐ AZ IDŐ , MOSTMÁR HAMAROSAN , AMIKOR AZ ÁLORCA LEHULL , ÉS MINDENKI MEGMUTATJA A MAGA VALÓJÁT. ESETLEG TEHETSÉGÉT VAGY TEHETETLENSÉGÉT. EBBEN CSAK AZ A SZOMORÚ, HOGY AZ ÉVEK ELFECSÉRELŐDTEK, SOK SORS ESETLEG ILLUZIÓ, HOGY LEHET MÁSKÉPPEN ÉLNI , ELVESZETT! IGAZA VAN GYURCSÁNYNAK ELKÚRTUK, DE MINDANNYIAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ...
2010.01.14 07:57:35
Mit tehetünk önmagunkért?
No, megvagytok még? Béla
2010.01.13 10:02:47
 
ARCÉL
"„Minden korosztály más…”..."


Keresés
Keresendő:

Hely:





Hírlevél
Kérek

hírlevelet!